Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – II. A pecsétnyomók
gombra való Keresztfát Kalacsfátul chinallyon megh.. ." 45 . Az 1744-es szabályzat hasonló műszaki feladatokat jelöl meg az őrlés mellett: ,,... egy hetes Kiskorongát orsójával edgyütt helyesen meg csinalon és azt helyre föl álittsa, az köröszt vasat az malomküben helyessen belé vágja.. Z' 46 . 2/c. A nagybajcsi molnárcéh pecsétnyomója (Függ. 65., 11. kép) egy kései alakulású szervezet emléke. Az évszám nélküli darabot feltehetően 1862-ben vésették, amikor önálló szervezet létrehozását határozták el. Korábban ugyanis az ún. ,,szigetközi" — több település molnárait tömörítő — céh tagjai voltak a nagybajcsiak 47 . A pecsétlő modern megjelenésű darab, esztergált, fényezett fafogantyúval, melybe sárgarézből készített dúc ékelődik. A nyomólap primitív vésetü, sima vonalkerete alatt szálkás betűkből rótt folyóírással készült a körirat. A mezőben nagyküllőjű malomkerék a hangsúlyos címerábra. Nem tudni, a sugárirányban a kerület külső élén rajzolt fogazás a vízikerékre utal, vagy kellő szakismeret hiányában így sikerült az oldalfogazott nagykerék képe. A malomvas ezúttal is szokott helyén a kerék felett van. A céhjelvényt sapkaszerű korona zárja. Az egész pecsétkép igénytelen rajzába , Jól" illeszkednek a címertartó oroszlánok aránytalanul kisméretű, vázlatszerű alakjai. 2/d. A. B. molnármester bélyegzője (Függ. 74.) sérült, szabálytalan hasáb alakú sárgaréz nyélre forrasztott bronz nyomólap. Kétoldalt ívelő levélkoszorúban a szakma ismert jelvényét, a malomkerék-malomvas-körző együttest vésték, fölül a szent korona vázlatos záróképe. A pecséttulajdonos nevének kezdőbetűi a címer felső harmadában kétoldalt elosztva kaptak helyet. Hasonló, ovális pecsétlővel készült lenyomatok többnyire a XVIII—XIX. századi leveleken, iratokon találhatók. Használatuk az írástudás terjedésével párhuzamosan egyre nagyobb szerepet kapott. A Helytartótanács 1816/21080. számú rendelete értelmében használatba került vándorkönyvek igazolásait gyakran a mesterek írták és ezt saját pecsétjükkel hitelesítették. A korábbi — XVII. századi — mesterbélyegzők kisebb méretükkel és szögletes nyomólapjukkal térnek el a későbbi kerekded alakú, nagyobb méretű változatoktól. Az A. B. monogramos pecsétlő betűinek feloldását a molnárcéh iratanyagából nem tudjuk elvégezni. A tárgy százmazási adatai alapján — a Komárom megyei Kecskédről való — biztosan nem győri illetőségű molnármesteré lehetett 48 . 3/a. A győri erőd fehérpékjeinek pecsétlője (Függ. 23., 12. kép) vaskos sárgarézöntvény, élein vágott csonka gúla alakú szárral, esztergált fanyélbe erősítve. Nyomólapján a levélkoszorú alatt fut a körirat, német nyelven. Az egyszerű vonalkerettel övezett belső pecsétmező központi ábrázolása egy koronás, jogaros — a gyermek Jézust karján tartó — Mária-kép, amely a pecsétlő évszámával — 1699 — jól egyeztethető korszakban a birodalomban elterjedt védőszent-ábrázolás. Mintáját akár a győri Mária-oszlop hasonló megoldásából is meríthette 49 . A pékek szakmai jelvényei — a védőszent arányaihoz képest mellékesen — kétoldalt elhelyezett péksütemények. Balra piskótaszerű sütemény és zsemlye, jobb oldalra perec és kifli képét vésték. Sajátos ellentmondás, hogy az ugyancsak 1699-re datált céhládájuk a kor színvonalán álló remekdarab, míg typáriumuk igénytelen vésnöki munka. A pecsétlő és a láda keletkezési évéhez közvetlenül kapcsolható szervezeti dokumentum nem áll rendelkezésünkre. A pékek első ismert privilégiuma 1708-ban kelt, a katonaság szolgálatában dolgozó német sütőmesterek számára adta ki Heister generális 50 . 3/b. A győri pékek másik pecsétnyomója (Függ. 50., 13. kép) sárgaréz öntvénye, nyélmegoldása nagyon hasonlít az 1699. évi typáriumhoz. Körirata szintén német nyelvű, címerképe mívesebb vésetű és heraldikusabb megfogalmazású. A tekercsdíszekkel körített 142
