Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Gecsényi L.: Városi önkormányzat Győrött a XVII. században
nek elmulasztása esetén három pénteken nyilvános pálcázás várt rá". Tevékenységük bonyolultságának megfelelően a másik oldalon tanúi lehetünk annak, hogy Szabó János tizedest hivatali idejének lejárta után törvénytelen fogvatartás miatt a káptalani bíróság elé idéztették. Szabó több társával együtt ugyanis elfogta Kapi Ferenc nemesszemélyt és az újvárosi hadnagy házánál néhány órán át jogtalanul fogva tartotta 100 . A végváriak atrocitásai a hadnagyokat és tizedeseket sem kímélték, amit az 1646-ban összeírt városi panaszok között olvashatjuk, amikor az egyik esküdt és a belvárosi hadnagy által tetten ért tolvajok helyett a katonák őket zárták tömlöcbe. Gombkötő Mihály tizedest a főkapitány kis híján felakaszttatta 101 . A főbíró, az esküdtek a hadnagyok és tizedesek, valamint más tanácsi megbízottak működése több ponton tetten érhető a forrásokban. Nem így van ez a „tanács" és a „külső tanács" esetében. A város tanácsáról a források csupán általánosságban szólnak. Konkrét megjelölés híján csak sejteni lehet, hogy a „tanács" fogalma alatt a főbírón és az esküdteken kívül esetleg más személyeket is értettek. Az egyetlen közelebbi támpontot néhány 1605/1606-ban, illetve 1616/1620-ban keletkezett forrás adja. 1619. április 24-én a bíróválasztás dolgában támadt ellentétet a város jegyzője a következőképpen rögzítette a jegyzőkönyvben: „az kössegh az tanacbeli öregh emberekel, birakal es teöb eskeutekel nagy controversiaban voltak..." (kiemelés tőlem — G. L.) Az egy évvel később felmerült ellentét alkalmával a jegyző az „öregh emberek es az tanacz" kifejezést használta 102 . Úgy tűnik e két forrásból, hogy a város tanácsának tagjai voltak olyan tapasztalt polgárok, akik különösen tiszteletet érdemeltek ki a polgárság részéről. A további adatok alapján az , ,öreg emberek" megjelölés valóban néhány tekintélyes polgár személyével azonosítható. Mégpedig 1605-ben és 1606-ban Torkos Pétert, Borbély Kristófot és Grebechy Gáspárt jelölték ily módon 103 . Ők — miként tíz esztendővel később Szeghy Szűcs Gergely, Torkos Péter, Dallos János, Semberger György és Szalay György — a városbíróval és az esküdtekkel egyetemben állítottak ki bizonyságlevelet adóssági és hagyatéki ügyekben. Az utóbb említetteket 1616 októberében egészen pontosan az , ,öreg emberek és bíróság viselt személyek" címmel illették, ami legalábbis a bíróságot illetően megfelelt a valóságnak 104 . Hasonlónak véljük a győri tanács összetételét Komárom város tanácsával, amelyben a főbíró és az esküdtek mellett ugyancsak ott voltak az „öreg emberek" („seniores"), éspedig az előző évi főbíró és három polgár személyében 105 . Sajnos többet a tanács tagjaira vonatkozó részletes utalással nem találkozunk. Az általában 24 vagy 60 tagú külső tanács működésére, Győrben egyetlen közvetett adat bukkan fel 1627-ből. Ez szerint Patonai Imre polgárt, újvárosi tribunust a végvári őrség egyik tisztje halálra sebesítette. A tribunus, a szószóló valamennyi városban a külső tanács vezetője volt. így alaposan feltételezhetjük, hogy ilyen Győrben is létezett, mégpedig esetleg külön-külön belvárosi és újvárosi szószólóval az élén 106 . Nem volna terjes a város önkormányzatáról, igazgatásáról még olyan hézagosan is felvázolt kép, ha nem tennénk említést a város alkalmazottairól. 1603-ban említik a város szolgáját 107 . 1606-ban fogadta fel a város pálinkafőzőnek, vagy másként „égettboros"nak Christian Pfeist, akit a nyereségből egyharmadrész illetett meg 108 . 1620-ban arról hallunk, hogy a pálinkafőzde épületében a beépített rézfazekak a város tulajdonát képezték. A pálinkafőző — felfogadásakor — köteles volt esküt tenni és kezest állítani, évente két alkalommal részletes számadást adni 109 . 1634-ben sörfőzővel állapodtak meg, és természetesen a város csordája mellett csordást is alkalmaztak 110 . Az önkormányzat szerves részét alkotta az igazgatási apparátus működésén kívül az új 115
