Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Gecsényi L.: Városi önkormányzat Győrött a XVII. században
polgárok felvétele, a polgárság közcélokra történő adóztatása és a városi szabályrendeletek, statútumok alkotásának joga. Az új polgárok felvételénél a káptalani földesúr egyértelműen igényt tartott arra, hogy a polgárjog megadása csak az ő jóváhagyásával váljék érvényessé. Ezzel egyfelől adóztatási szempontból folyamatosan szemmel kívánta tartani a város lakosságának gyarapodását, másfelől meg akarta akadályozni a protestáns vallásúak felvételét a polgárság soraiba. Jogának érvényesítése mindvégig a városi tanács ellenállásába ütközött és egyik rendszeres témájává vált a földesúr és a polgárság közötti harcoknak. 1640-ben — mint már említettük — Segesdy István volt főbírót és Káldy Miklós jegyzőt idéztették a káptalan elé protestáns vallású személyeknek a polgárság soraiba történt engedély nélküli felvétele miatt 111 . 1648-ban a Szakony János elleni, sokat idézett, vizsgálat alkalmával a kihallgatott tanúk valamennyien megerősítették az új polgárok bemutatásának kötelezettségét, a protestánsok mellőzését, de említést tettek arról is, hogy alkalmanként a főbírák figyelmen kívül hagyták ezt a gyakorlatot 112 . A polgárok felvételének rendje szerint a jelentkezőnek egy forintot kellett fizetnie ,,a város igazságára". 1630-tól folyamatosan rögzítették a jegyzőkönyvekben, hogy a káptalanban az új polgárt ki mutatta be és ki vállalt érette kezességet. A bemutatást az esetek döntő többségében valamelyik esküdt végezte. A városi jegyzőkönyvek utolsó lapjain vezetett névsorok tanúsága szerint az új polgárok nevét a nótárius a felvételt követően beírta a város könyvébe. Erre a főbíró adott szóbeli vagy írásbeli meghagyást 113 . Tekintve, hogy Győrben sokan időről-időre váltogatták joghatóságukat, polgárnak iratkoztak, majd a seregbíró vagy soltész hatalma alá adták magukat, így a városi tanács ezeket az embereket igyekezett a polgárság közül örökre kirekeszteni. 1650-ben jegyezték fel, hogy Soós Márton, aki városi emberből hajdú lett, majd onnan is kivette magát, ismét polgárnak jelentkezett. A tanács úgy rendelkezett, hogy ha még egy alkalommal változtat a helyzetén, a városi bíró három pálcával veresse, és a házát is kobozza el 114 . A város, költségeinek fedezésére, a házak után már a XVI. században szedett bizonyos összegű cenzust 115 . Ez a gyakorlat a XVII. században is változatlanul élt tovább. 1643-ban éppen az adófizetésben mutatkozó hiányosságok alapján rendelte el a tanács, hogy mindazok, akik Szent György-nap, illetve Vízkereszt előtt két héttel nem tesznek eleget kötelezettségüknek, négy forint büntetést fizetnek 116 . 1678-ban Tarczy János alispán és Király János harmincados egy tanúkihallgatás során úgy nyilatkoztak, hogy a város jövedelme fűbérből, a vámokból és a házak után fizetendő „város adójából" tevődik össze 117 . A polgárság életének szabályozására szükséges volt, hogy bizonyos kérdéseket a város vezetése statútumokkal tisztázzon. Ez a gyakorlat az egész század folyamán virágzott; mint forrásokra jelen tanulmányunkban is több ízben hivatkoztunk rájuk. 1640 decemberéből ismerjük az első szabályrendeletet, amikor Tar István helyettes főbíró a városházánál néhány főembert összehívott és az esküdtek nevében kérte, hogy számukra állapítsanak meg bizonyos járandóságot a különböző bevételekből 118 . 1643-ban az adófizetésről és az uzsorásokról intézkedtek 119 . 1680-ban rendeletet alkottak az idegen tulajdonban lévő állatoknak a város határában történő legeltetéséről, az ezek után szedendő illetékek nagyságáról és beszedésének módjáról 120 . 1692-ben az aratómunkások napszámbéréről, 1694-ben a legeltetésről és a szénakaszálásról, 1695-ben a kárt okozó háziállatok befogásáról, az utak felszántásának tilalmáról és a káromkodók büntetéséről hoztak rendelkezéseket 121 . Mindezek azt mutatják, hogy a győri polgárság, a többi magyarországi kiváltságolt mezővároshoz hasonlóan, a XVII. században igen nagy nehézségek közepette védelmezte, építgette önkormányzatának kereteit a földesúri hatalommal szemben. Kétségtelen, hogy ennek 116
