Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Gecsényi L.: Városi önkormányzat Győrött a XVII. században
alispánt emelték a városbírói székbe 308 . Két alkalommal fordult elő más okból évközi választás. 1639 augusztusában, amikor Eszterházy Miklós nádor a káptalan panaszára megismételtette a tisztújítást; ámde eredmény nélkül, mert a város ismét Segesdy Istvánt erősítette meg, illetve 1678-ban, amikor Szőnyi Mártont királyi paranccsal távolították el a káptalan kérésére és helyébe Nemes Györgyöt választották 300 . A polgárok megtiszteltetésnek tekintették, ha nevük felkerült a jelöltek közé, miként Dallos Gergely az 1609-ben megválasztott bíró mondotta: , ,az varas megh bociölvén mind emberségemben mind tistesegemben" (ti. azzal, hogy felvette a jelöltek közé 31 ). így érthető, hogy a tisztséget nem illett visszautasítani, s ilyen példát nem találunk, legfeljebb olyan kikötést, mint 1643 áprilisában a harmadízben megválasztott Benkovich Péterét, aki kijelentette, hogy a következő évben már ne is kérjék a tisztség vállalására 32 . Minden bizonnyal közrejátszott ebben az is, hogy a bírónak, mint a város első számú képviselőjének a földesúrral, a katonaság képviselőivel folytatott állandó vitákban a kereskedelmi ügyek, perek intézése, a város jogainak megvédése, érvényesítése mellett alig maradt ideje polgári foglalkozásának folytatására. Ezen közben sokszor kellett megaláztatást, olykor bántalmazást elszenvednie a végvári katonaság parancsnokaitól. 1634-ben Visi Nagy Pál seregbíró pálcázással, Zichy István főkapitány-helyettes akasztással fenyegette a bírót 33 . 1645-ben a főkapitány parancsára a német fegyveresek ingben hurcolták el otthonából Szakony János főbírót és tartották fogva 3 napig a fővártán 34 . Minden bizonnyal a főbíró elfoglaltságának mértéke indokolta, hogy 1603-ban Szeghy Szűcs Gergely a nála lévő 450 forint városi pénzt és egy hagyatékot szolgálatai, fogsága és költségei fejében 100 forintban elengedték 343 . 1626-ban Egry Mártonnak salláriuma fejében 14 tallért és 14 magyar forintot fizettek. Kivették a részüket a bírák a különböző ajándékokból és más alkalmi jövedelmekből is 34b . A bírák (de javarészt a jelöltek is) — miként erre már utaltunk — a városi társadalom vezető rétegéből kerültek ki, olyan polgárok közül, akik esküdtpolgárként, de nem egyszer vármegyei tisztségviselőként is állandó résztvevői a hivatali közéletnek. Ez utóbbi természetesen azt is jelentette, hogy többségükben armalista nemespolgárok, esetenként birtokos nemesek. Már hivatkoztunk Dallos János főbíróra, későbbi alispán; Torkos Péter főbíró rövidebb-hosszabb ideig szolgabíróságot viselt, miként Kéthelyi Pál, id. Torkos István, Szombat (Szabó) András, Egry Márton, Szeghy Mihály, Korponai Miklós, Zok Péter, Szakony János, Fejérváry János, Pereszteghy János, Ifj. Torkos István, Szőnyi Márton, Lakócsy (Szabó) Gáspár, Jagosich Márton, Buzgó György, Zádory András főbírók is. Dalloson kívül Benkovith Péter (1641—1644: főbíró) emelkedett még néhány év múltán alispánságra, míg Torkos Péter, Egry Márton és Pereszteghy János főbírósága idején egyben szolgabíró, utóbbi helyettes alispán is. A nemességhez tartozott az olasz származású Beccaria Virgil, korának leggazdagabb győri kereskedője, aki magyarul sem tanult meg rendesen; Oppaka György, aki megválasztása előtt nemespolgár létére a főkapitány magyar secretariusa; Zok Péter a Kolozsvárról bevándorolt kereskedő, akinek apját Báthory Zsigmond nemesítette; az Alsó-Ausztriából jött Gindl Orbán a törökellenes felszabadító háborúk hadiszállítója; Posgay Ágoston dalmata nagykereskedő. A város számára ez a helyzet számos kedvező lehetőséget biztosított, miután a káptalannal szemben vívott harcaiban igen gyakran használta fel a vármegye fórumait, illetve az alispán, a szolgabírák közbenjárását. A kép teljessége érdekében ehhez annyit kell hozzátennünk, hogy a század első évtizedeiben még előfordult, nemességgel nem rendelkező polgárok bíróvá választása is. Szőcs Be106
