Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Gecsényi L.: Városi önkormányzat Győrött a XVII. században
nedek, Kapra István, Dallos Gergely, Bajusz György deák, Kalmár Csatt Simon és Horváth Pál ezek sorába tartozott. Ámde Dallos és Kalmár Csatt kivételével valamennyien megszerezték előbb-utóbb az armálist. így aztán mitsem változtat a tényen, hogy a jelöltek között elvétve ott talárjuk az iparos polgárság nem nemes képviselőit is, például Szűcs István céhmestert (1624), Temetvényi Csiszár Istvánt (1641), Simon Peck mészárosmester (1688) és másokat is. Peck egyben az első német nemzetiségű jelölt is. Kevéssé van lehetősége a kutatásnak a városi, mezővárosi igazgatásban részt vevők iskolázottságának vizsgálatára. Az ilyen irányú tájékozódások általában megmaradnak a , »deák" címet viselő személyek számbavételénél. Győrben két bírót illettek ilyen címmel, de ezen túlmenően az 1627-ben alapított jezsuita gimnázium anyakönyvei alkalmat kínálnak a szélesebb körű felmérésre. Kutatásaink az iskola történetét tárgyaló kötetben közreadott (bár nem teljes) névjegyzékekre terjedtek ki. Ennek alapján megállapítható, hogy hét főbíró látogatta a gimnáziumot, mégpedig nem csupán az alsóbb fokozatokat, hanem a felsőbb retorikai, poétikai fokozatokat is. Bizonyára nyolcadikként hozzájuk sorolhatjuk azt a Szőnyi Mártont, aki városi jegyzőként kezdte hivatali pályafutását, s akit 1663-ban a gimnázium Mária-kongregációjának tisztségviselői között említenek 35 . Tény tehát, hogy a kiterjedt gazdasági és jogi ismereteket követelő városbírói poszton Győrben a XVII. század folyamán több esetben tanult, klasszikus gimnáziumi tanulmányokat folytatott személyek irányították a közigazgatást és igazságszolgáltatást. Ha megkíséreljük statisztikailag összegezni a XVII. századi főbírók választására vonatkozó adatokat, azt láthatjuk hogy 1600—1700 között 42 személy viselte a bíróságot. Ebben szerepelnek azok a helyettes főbírák is, akik a hivatali idejük alatt meghalt főbírák funkcióját vették át. Eltér a kép Debrecentől, ahol 1546—1692-ig 46 személy irányította a városigazgatást. Nem érdektelen azonban a kibontakozó tendencia: a század első négy évtizedében 21, a következő 60 évben 16 személy került a város élére. Az átlagos hivatali idő jelentősen megnőtt, aminek kézzel fogható jele, hogy míg kezdetben több városbíró töltötte be csupán egy évig a posztját, 1640 után ilyen eset már csak négy ízben fordult elő. Győrben is szerepet játszott a főbírák ismételt megválasztásában a változásoktól, a káptalan esetleges beavatkozásától való félelem. ,,Omnis mutatio periculosa est" — fogalmazta meg az egyik polgár 1678-ban 35a . Példátlan hosszú ideig, 10 évig irányította a várost Szőnyi Márton (ebből nyolc évig megszakítás nélkül!), nyolc évig Szakony János (folyamatosan csak 3 esztendeig), hat évig Posgay Ágoston (folyamatosan csak 4 évig), öt évig 3, négy évig 5, három évig 6, két évig 3, egy évig 18 személy. Érdemes megjegyezni, hogy mind Szakony, mind Szőnyi káptalani megerősítésével kapcsolatban komoly problémák merültek fel, sőt Szakony hivatali működése alatt (1647—1648) bontakozott ki a város és a földesúr káptalan közötti leghevesebb, később még részletezendő, összecsapás. A város bíróválasztási gyakorlata két ponton válhatott ellentétek forrásává. Az egyik a jelölés módja, a másik a megerősítés ténye. A jelölést illetően 1619-ben támadt vita a község, ill. a tanács (azaz az esküdtek) és az „öregemberek" között, miután a polgárok, elképzelhetően egy korábbi gyakorlat alapján, maguk is igényt tartottak volna arra, hogy a négy jelöltből kettőt ők állítsanak. Egyezség nem jött létre, mire a káptalan döntését kérték, s az a tanácsbeliek álláspontját ismerte el érvényes gyakorlatnak 36 . Egy év múltán az eset megismétlődött. A tanács ekkor Siey János jogtudó végvári tisztet, Dallos János volt főbírót és Veszprémi Tóth András városi jegyzőt küldte a káptalan elé álláspontjának képviseletében. A polgárokat tíz fős küldöttség képviselte, élén Nagy Szabó János esküdttel, többszörös bírójelölttel 37 . A helyzet azon107
