Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)

Gecsényi L.: Városi önkormányzat Győrött a XVII. században

elhaltak házait átadni a földesúrnak, végrendeleteit a káptalanban fel vallani, a városbíró választását a káptalannal jóváhagyatni és a káptalani úriszéket fellebbezési fórumként elis­merni. A bíráknak az új polgárok felvételét a káptalannal kellett jóváhagyatni, s ott kellett számot adni a város pénzügyeiről is. Súlyos és terhes kötelezettségek voltak ezek, annál is inkább, mert a káptalan a kiváltságlevelekben rögzített jogok gyakorlati érvényesítését is megkísérelte időről-időre megakadályozni. A város és a káptalan küzdelmében a XVII. században ezek a kérdések foglalták el a központi helyet, mígnem a XVIII. században a város győzelmével ért véget a harc. Ha mindehhez hozzászámítjuk a végvár-városban állomásozó katonaság beavatkozásait a város életébe: mint a telekkönyv kezelésének kisajátítását és ezen keresztül a telkek, házak adásvételének ellenőrzését, a különböző tűzrendészeti, építés- és vásárrendészeti intézkedéseket, a német soltész és a magyar seregbíró igazságszolgáltatási működését, ak­kor láthatjuk, hogy az önkormányzatnak milyen nehézségekkel kellett megküzdenie. Té­mánk kereteit meghaladja, hogy a káptalannal és a főkapitánysággal lezajlott összecsapáso­kat sorra vegyük, csupán ott térünk ki ezekre, ahol magát a városigazgatást érintik. Győr polgárainak közössége az 1600-tól ismert gyakorlat szerint évente Szent György napján (április 24-én) választotta meg főbíráját és a mellérendelt esküdtpolgárokat, szám­szerint 12 főt. A választást szabályozó statútumok nem maradtak fenn; így annak lefolyása, egyes részeitkérdései, a felmerülő problémák csak a töredékes feljegyzésekből rekonstruálhatók 27 . Április 24-én a város polgárainak gyűlése („generalis congregatio civium Civitatis") az előző ciklusbeli tanács által állított három vagy négy jelöltre szavazhatott, akik közül a legtöbb szavazatot kapott személy nyerte el a bíróságot, ha tisztében a káptalan is megerő­sítette. A 1678-as (149) és az 1688-as választásokon leadott szavazatok száma (159) azt sejteti, hogy a közgyűlésen elvben minden polgárjoggal rendelkező személy részt vehetett, hiszen a telekkönyvek adatai szerint a polgárok száma a XVII. század folyamán nem haladta meg a 250—300 főt 28 . A választás a városházán történt, ahol jelen voltak a káptalan kép­viselői is. A választás tényét rögzítő rövid feljegyzések szerint a főbírót általában szótöbb­séggel emelték a bírói székbe. Olyan alkalmakkor, amikor az előző bírót marasztották a tisztségében, előfordulhatott a szokásos jelölési eljárás mellőzése és a közfelkiáltással törté­nő újraválasztás. Ezekben az esetekben a káptalannak történő „bemutatás" helyett egy esküdttel és a jegyzővel „beüzentek" a nagyprépostnak, azaz értesítették őt a bíró vissza­tartásáról. Az új bíró, ha a káptalani jóváhagyás nem késett, megválasztása napján valamely tekintélyes polgártársa kezébe letette az esküt. Feltehetően azokban az esetekben, amikor a káptalani döntés váratott magára, az eskütétel későbbi időpontban történt. Az 1624-ből ismert esküszöveg szerint a bíró engedelmességet fogadott istennek, a királynak és földesu­rának, illetve fogadalmat tett a város javainak előmozdítására, privilégiumainak megőrzé­sére és a törvénykezésben való pártatlan eljárásra 29 . Az 1680—1690 között vezetett fel­jegyzések szerint viszont az eredeti esküszövegből törölték az „annak utána termezet zerint való földesuraimnak" szavakat és helyükbe „a városhoz minden dologban hü és igaz le­szek" szavakat írták 30 . A választás után adták át a főbírónak hatalma jelképeit: a bírói pálcát (baculum) és a város pecsétnyomóját. Két választás között öt főbíró halt meg, hivatalukat négy esetben helyettes bírák vitték tovább. 1683. szeptember 23-án az elhunyt Szőnyi Márton helyére — „aki a városban for­gott idegen nemzetek által okozott gondok éjjel-nappali viselésében érdemes tevékenységet fejtett ki" — viszont nem a helyettes bírót, hanem Buzgó György szolgabírót, helyettes 105

Next

/
Thumbnails
Contents