Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Gecsényi L.: Városi önkormányzat Győrött a XVII. században
Korábbi helyén állították helyre a városházát is, amely amellett, hogy otthont adott a bíró és az esküdtek tevékenységének, az ítélőszék működésének a XVII. században több ízben színhelye volt a vármegyei közgyűléseknek, magába foglalta a városi börtönt, továbbá a földszintjén egy bolthelyiséget 21 . A város társadalmára ezekben az évtizedekben jellemző, hogy a kereskedők és kisebb részben az iparosok (főként a szabók, ötvösök) 15—20 családot magába foglaló csoportja játszotta a vezető szerepet. Ennek megfelelően a bírák többsége és az esküdtek egy része is e családokból került ki. Több család a XVI. század végén kialakult gyakorlat folytatásával a nemesi armális megszerzésével próbálta személyes függetlenségét, a gazdaságitársadalmi emelkedés egyetlen lehetséges útját a földesúrral szemben biztosítani, miként ez az ország hódoltsági területein is általános gyakorlattá vált 22 . 1611-ben a városban 24 nemes családfőt írtak össze, húszat a polgárság között, négyet a végvári tisztek soraiban. Ámde a megyebeli birtokos nemesek sorában is számba vettek három olyan személyt, akik az előző évtizedekben emelkedtek ki a polgárságból, s jutottak címereslevélhez. Mégpedig úgy, hogy közben folytatták polgári foglalkozásukat is 23 . Fontos tényezője volt a város társadalmi viszonyainak, hogy a tehetős kereskedő és iparos családok egy része szoros rokoni kapcsolatba került egymással, s azt minden bizonnyal felhasználta érdekeinek érvényesítéséhez; miként nem kevés előnyt jelentett az is, hogy éppen ezekben az években több győri polgárfiú haladt előre sikerrel az egyházi pályán. Ennek illusztrálására két példát szeretnék említeni. És pedig azt, hogy 1601—1606 között az a Felpéci Vincze Balázs volt püspöki udvarbíró, a vármegye alispánja, akinek sógora Kéthelyi Pál esküdtpolgár, maga is püspöki udvarbíró, majd városbíró; sógornője pedig Süvegh Veronika, Dallos Miklós egri kanonok, későbbi püspök unokahúga. 1611-ben viszont az a Laki Grebechy Gáspár került az alispáni székbe, aki korábban városi esküdtpolgár, felesége révén rokoni kapcsolatok fűzték az olasz eredetű Angranó kereskedőcsaládhoz, testvére révén a Dallos családhoz, melyből az említett Dallos Miklós, illetve Dallos János vármegyei esküdt (későbbi városbíró, majd alispán) származott 24 . A gazdasági háttér (melynek megerősödésében meghatározó szerepe volt, hogy 1603-ban feloldották az itáliai marhakereskedők beutazási tilalmát és a győri marhapiac forgalma ismét fellendült) és társadalmi, családi kapcsolatok segítették elő a város kiváltságainak királyi megújítását és kibővítését 1609-ben. Bizonyos, hogy ehhez számottevő segítséget nyújtott Lépes Bálint veszprémi püspök (még ugyanezen évben nyitrai püspök és királyi kancellár), maga is győri polgárfi, akinek apja a XVI. század derekán városi esküdt volt. A nyolc privilégium tág körben rögzítette a polgárság jogait. A vámmentesség, az árumegállító jog, a rendes és rendkívüli királyi adó fizetése alól való mentesség, a tizedes kilencedfizetés szabadsága, a 10 havi bormérési jog, a városháza szabadsága a katonai beszállásolás alól, a királyi és földesúri adó alól, az évi hat vásár- és heti két piacnap, a káptalannak teljesítendő jelképes járadékok: karácsonykor két dámvad, szüretkor hordószállítás Védenybe, hivatalos ügyekben bérfuvar, hozzájárulás a székesegyház és a Rábahíd tatarozásához, lényegében a szabadalmas mezőváros státuszát jelentették Győr számára; ámde anélkül, hogy az alapvető földesúri jogviszonyon változtattak volna 25 . A káptalan, amely átérezte földesúri jogainak jelentős csorbítását, a vármegye előtt tiltakozott a kiváltságlevelek ellen, miként tiltakozott több megyebeli nemes — a Héderváryak, a Pökyak, a Nádasdyak — képviselője is. Mindez azonban nem változtatott a kialakult helyzeten 26 . A kiváltságlevelek nem érintették, így a káptalan földesúri fennhatóságának fenntartása automatikusan rögzítette, hogy a polgárság továbbra is köteles maradt az örökös nélkül 104
