Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Gecsényi L.: Városi önkormányzat Győrött a XVII. században
VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT GYŐRÖTT A XVII. SZÁZADBAN* A városi közigazgatás és ítélkezés alapelveit és gyakorlatát, miként a különböző gazdasági előjogokat és személyi kiváltságokat, a királyi privilégiumok, földesúri kiváltságlevelek rögzítették. Vonatkozott ez elsősorban a királyi városok polgárságára, akik a legfontosabb jogok teljes körét élvezték, mint az önkormányzat joga a bíráskodásban és a közigazgatásban, a kegyúri jog, a polgárjog adása, a földesúri jogok gyakorlása, a szabályrendeletek alkotásának joga, az országgyűlési követküldés joga, a vásártartási jog, az árumegállító jog. Személyes szabadságuk alapján csak saját városi bíróságuk előtt voltak kötelesek perbe szállni; szabad végrendelkezési joggal, vám- és harmincadmentességgel, beszállásolási mentességgel bírtak 1 . Azokban az esetekben, amikor a privilégium nem maradt az utókorra, a szokásjog mögött körvonalazódnak a hajdani jogforrás rendelkezései. Nehezebb a helyzet azon városok ^setében, amelyek ugyan széleskörű szabadságot élveztek, de mégsem tartoztak a királyi városok körébe. Ezek rendelkeztek a felsorólt jogok kisebb-nagyobb hányadával, de jogaik érvényesítése, gyakorlása mindig à földesuraikkal folytatott harcok eredményességétől, a harcok hátterében pedig gazdasági erejüktől, a királyi hatalomhoz, annak egyes szerveihez fűződő kapcsolataiktól függött. így volt ez Győrött is, ahol az V István által adományozott 1271. évi kiváltságlevél a királyi város lakói számára engedélyezte a szabad bíróválasztást, s ennek megfelelően a polgárokat közigazgatási és peres ügyekben egyaránt saját bírájuknak rendelte alá. Biztosította a privilégium a szabad vásártartást és megerősítette a vámmentességet is. Ugyanakkor a káptalani városrész és minden bizonnyal a Héderváry család tulajdonában lévő külváros lakossága is, bár részesült az országos kedvezményekből, függőségi viszonyát tekintve földesurai joghatósága alatt maradt. Ezt erősíti meg a káptalani számadáskönyvek első kötetének egy 1314-re datált bejegyzése, amely szerint a városi bírót a káptalan és a nagyprépost együtt választja, s a bíró hatásköre kiterjed Bácsa és Sáránsér káptalani birtokokra is. Ama kevés írásos emlék között, amely Győr 1594. évi török elfoglalását megelőző évszázadokból fennmaradt, csupán a királyi városrész (civitas regalis) bírájának és 12 esküdtjének néhány XIV századi oklevelét ismerjük. Ezekből kiderül, hogy a városrész tanácsa eljárt polgárai peres ügyeiben, ítéleteket hozott, okleveleket állított ki. 1394 után a királyi városrészt nem említik többé a források. Az ezt követő évtizedekben az egész városban általánossá vált a magánföldesúri joghatóság. A lakosság adózása fejenként történt, megadták az állat- és terményjáradékot, szükség esetén kötelesek voltak ingyen fuvart teljesíteni, vagyonuk örökös hiányában a földesúrra szállt, bírájukat az erősítette meg. 99
