Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Rozsnoki Zs.: Nyugat-magyarországi vasbucák fémtani vizsgálata

nak. A rideg cementit fázisban valószínűleg a mintavétel során keletkezett repedések láthatók (2. ábra). A KI/2 minta a felső szivacsos salakos részből való. Viszonylag kevés fémes részt tartalmaz (3. ábra). Szövete ferrit-perlites. A széleken dekarbonizálódás eredményeként kevés ferrit található. Helyenként nagyobb karbontartalomra utaló cementitháló, illetve Widmannstätten jellegű cementitlemezek láthatók (4. ábra). A lemezes cementit mintha lassú hűlés eredménye lenne, ugyanakkor a perlit nagyon finom, ami gyors hűtés során alakulhat ki. Szintén lassú hűtésre utal a perlit elfajulása a cementit határán. (A perlit cementit fázisa rákristályosodik a szekunder cementitre, és a ferrit je maga marad.) A KI 3 mintát a hasíték mellől vettük. A bucának ez az egyetlen része, mely a várthoz hasonló szövetképet mutat. A külső részen tiszta ferritet látunk. (5. ábra.) Befelé haladva a karbontartalom nő (0,2—0,3% C-ig), a szövet ferritperlites. A lyukak mentén a ferrit mennyisége nagyobb, ez dekarbonizáló atmoszférára utal. A nagyobb nagyításban megfigyelhető fekete vonalak valószínűleg össze nem hegedés nyomai. (6. ábra.) Kovácsolás során a vasszivacsban levő pórusok összenyomódtak, eltűntek, de fémes kötés nem alakult ki mindenhol. Ez a jelenség több csiszolaton megfigyelhető. A KI 4 és KI/5 jelű próbák nem tartalmaztak fémes részt, így a vizsgálatba nem tudtuk bevonni őket. A KI/6 minta a buca alsó részéről származik. Szövete nagyon heterogén. Jellegét tekintve öntöttvas. A darab belsejében grafitos eutektikum és ledeburit váltják egymást (7., 8. ábra). A grafitos eutektikum anyaga perlites, tisztán ferrites, helyenként ferrit-perlites. A ledeburit nagyon durva. A felület felé haladva a grafit eltűnik, cementithálós perlit jelentkezik. A felületen 1—2 tized mm-es dekarbonizálódott réteg látható. A ledeburitot a perlites résztől éles határ választja el (9. ábra). A megvizsgált négy próba alapján a buca igen heterogénnek mutatkozik. Átlagos karbontartalma jóval magasabb a vártnál. A helyi túlhevülések okozta olvadt állapotból kristályosodott szövet (ledeburit) jelenléte, főleg ha a buca nagyobb hányadára kiterjed, a bucát kovácsolhatatlanná teszi. Az Sí jelű bucából (l/d ábra) vett hat minta közül négy való felülről és kettő az alsó rétegből. A vizsgálathoz ennek megfelelően csoportosítottuk őket. Az SI/1 minta szövete finom perlit. A kristályhatárokon szekunder cementit háló alakult ki. A háló mentén a perlit elfajult (11. ábra). Helyenként, ahol a karbon kiégett, ferritháló látható. Itt is megfigyelhetünk össze nem hegedéseket. Az Sl/2-es darab kívül egész kevés perlitet tartalmazó ferrites szövetű (12. ábra). Befelé haladva a perlit mennyisége növekszik. A karbontartalom a Widmannstätten elrendeződésü, valamint ferrithálós szöveten keresztül a tiszta perlitnek megfelelő értékig nő. Repedések mentén a karbontartalom kisebb, dekarbonizáló hatás érvényesült (13., 14. ábra). Az SI/3 minta nagyon hasonló az előzőkhöz. A szövetszerkezetben ugyanolyan jellegű változás figyelhető meg. Az SI/4 minta szövete helyenként kevés perlitet tartalmazó ferrit. Nagyon szivacsos szerkezetű, fényképezésre nem alkalmas. A fent részletezett négy minta elég egységes képet mutat. Ezek szerint a buca felső részére a perlites szövet, az eutektoidos összetételnek megfelelő karbontartalom vagy akörüli érték jellemző. A felület helyenként dekarbonizálódott. A dekarbonizálódott réteg és a perlites szövet között folyamatos az átmenet. 90