Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Rozsnoki Zs.: Nyugat-magyarországi vasbucák fémtani vizsgálata

3.2. A bucavas gyártási technológiája i A kohósítás kezdeti időszakában a vaskinyerés alapelve ugyanaz volt, mint ma : az ércet faszénnel redukálták. A vasgyártás először olvasztógödrökben folyt, majd később kialakultak a vasolvasztó kemencetípusok (méhkas alakú, aknakemence). A római korban általánosan elterjedt a kő alapozású aknás kemence. A hőmérséklet növelésére befúvatást alkalmaztak. A kemencébe vasérc és faszén keverékét adagolták, majd begyújtották a kemencét. A faszén égésekor keletkező szénmonoxid redukálta a vasércet. A befúvás a fenékrésznél történt, és vele szemben alakították ki a salakcsapoló nyílást. A salak tehát magas hőmérsékleten megömlött és kifolyt a kemencéből. A salak fő alkotójának, a fayalitnak (2 FeO—SÍO2) az olvadáspontja 1170 °C. Ezt azonban a faszénben levő hamuanyag alkáliatartalma csökkenti. Tovább csökkenti a mérsékelten adagolt (max. 12% CaO tartalmú) mész. A gyártás során a vasszivacs már nem a salak tetején helyezkedett el, hanem a kohó fenekére került. Az így kialakult bucából aztán újrahevítés során kalapálással igyekeztek a salakzárványokat eltávolítani. A bucát, mint a vasgyártás féltermékét a feldolgozás során kovácsolással alakították tovább. Ennek megfelelően a kohósítás terméke kis karbontartalmú lágyvas volt. 3.3. Megválaszolandó kérdések — Egy-két minta vizsgálata szignifikáns információkat szolgáltat-e? (A direkt gyártási folyamatban, mivel nem képződött fémolvadék, a homogenizálódás nehezebben megy végbe.) — Selejt-e a hat keszthelyi buca? — Hasonlít-e az üllő anyaga a másik öthöz? Vajon miért csak ezt dolgozták fel? — A különböző helyen készült bucák között milyen hasonlóságok és milyen különbözőségek vannak? 3.4. A mintavétel elvei, a vizsgálat eredményei A homogenitási vizsgálat elvégzéséhez az I. keszthelyi (KI) és az I. soproni (Sí) bucából hat-hat mintát kaptunk. A mintavételt a keszthelyi bucából Gömöri János, a soproni Liszt Ferenc Múzeum munkatársa végezte (10. ábra).

7 A KI bucáról három minta felülről, három az alsó részről való. A buca anyagában vizuálisan három rész különíthető el. Az alján tömör, hólyagos felületű (KI/5) ; a felső része salakos, szivacsos szerkezetű (Ki/2) ; a felső rész és a hasíték környéke kívülről viszonylag tisztább, kevésbé salakos, alakítottnak tűnik (KI/3). A KI/1 minta kalapácsütésre levált, csak egész kis részen érintkezett a bucával a korrózió miatt. A minta szövete egyértelműen öntött jellegű, nagy karbontartalmú ledeburitos szövet. Helyenként a ledeburitba perlit szigetek ágyazód7 Gömöri J., Az Árpád-kor előtti vaskohászat emlékei Nyugatmagyarországon. Bölcsészdoktori disszertáció. 1976. 89