Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)
Gömöri J.: Jelentés a nyugat-magyarországi vasvidék régészeti kutatásairól – II.
A most feltárt kányaszurdoki kohók, amelyek a 4. ismert hazai típust képviselik, tulajdonképpen a 3. (nemeskéri) típussal egyeznek meg abban, hogy salakcsapoló nyílással voltak ellátva. Fújtatásuk a mellfalazatokon keresztül történt, s ezek a mellfalazatok a nemeskéri falazatok másai. így tulajdonképpen ezt a 4. típust a 3. típus változatának tekinthetnénk, hiszen csak abban különbözik, hogy a medenceátmérő valamivel nagyobb (a nemeskéri 30—42 cm-rel szemben a Kányaszurdokban 35—50 cm) és a kemence felmenő fala nem tűzálló agyagból, hanem belül agyaggal tapasztott kőből épült. A kányaszurdoki kohótelep kemencéit mégis külön típusba kell sorolnunk, mivel határozottan kapcsolódik a noricumi aknakemencék csoportjához. Kő felépítésével stabilabb, több olvasztási folyamatot kibírhatott, mint az agyagkemencék. Nagyobb átmérőjéhez több fújtató szolgáltathatta a redukció során szükséges levegőmennyiséget, így a valamivel nagyobb medencében, nagyobb levegőmennyiség befúvása esetén nagyobb vasbucát nyerhettek. A kemencemaradványok és a már említett analógiák alapján a kányaszurdoki olvasztókat rekonstruálhatjuk. (15. ábra.) A kemencék magassága hozzávetőleges. A stabil kőfalakba nyilván itt is további fújtatónyílásokat képeztek ki. A medence átmérője nem zárja ki, hogy a nagy, hasított bucákhoz hasonló méretű bucák ezekben a kemencékben is készülhettek. A bucák átmérői: Sopron I.: 440X390X250 mm, S. II. 450X330X200 mm, Keszthely I.: 390X250X140 mm, K. II.: 400X300X120 mm, K. III.: 430X330X120 mm, K. IV.: 410X370X120 mm, K. V. üllő, K. VI.: 410X380X160 mm, Hévíz: 430X310X250 mm, Szálacska: 290X220X126 mm, fél buca. 38 Hegedűs Z. szerint az Agricola által leírt 450 mm átmérőjű, 300 mm magas olvasztókemencékben is készülhettek az általa vizsgált pannóniai, hasított bucák (Hévíz, Szálacska, Sopron). Mivel a mi kemencéink medenceátmérőben pontosan Agricola adatával egyeznek meg, elvileg a kányaszurdoki kemencében is készülhettek a bucák. A medencében elférnek, a mellnyíláson kiférnek (vö.: mellfalazatméreteket). A buca formája a medence formájához idomul. A bucák olyan kemencékben készültek, amelyeket több irányból fújtattak. Erre utalnak egyes bucák szélén a csepp alakú elfolyások, amelyek a nagyobb hőhatás következményei lehetnek. Kérdés tehát, ha feltételezzük, hogy a viszonylag kis átmérőjű aknában több fújtató egyidejű üzemeltetése mellett megfelelő hőfokot tudtak előállítani a szivacsos vasbuca képződéséhez, volt-e lehetőség ezeknél a kemencéknél olyan nagy hőfok elérésére, hogy esetenként ez a szivacsos vasbuca teljesen megolvadt, mint a mi hasított bucáink. A kemencék olyan távol állnak a pataktól, hogy vízkerekes fújtatást nem tételezhetünk fel. Rosszul sikerült olvasztást, túlfújtatást fel lehet tételezni több kézi vagy láb működtetésű fújtató egyidejű használatakor. Hogy helytelen fo38 A bucaméretek Hegedűs Z., i. m. alapján. A soproni bucákat és az új keszthelyi leleteket magam mérhettem meg a mintavételek alkalmával, amit dr. Sági Károlynak itt is megköszönök. — A pilisszentkereszti, még problematikusabb kis vasbucatöredéket nem vizsgáljuk. 77
