Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)
Honvári J.: Győr város szociálpolitikai tevékenysége. A város ínségenyhítés szervezeti kereteinek kialakulása (1929–1931)
nem érte el az évi jövedelme az 5000 pengőt. Éberth, a tervezet előadója azzal próbálta a kedélyeket lecsillapítani, hogy ez még csak javaslat, „amelyen még lehet változtatni". 100 Szeptember 29-én folytatódott a kisgyűlési vita, ahol Szauter Ferenc, a polgármester igyekezett az eredeti tervezet mellett érvelni. Rámutatott arra, hogy a javaslat kellőképpen progresszív, mert az adók alapja már maga is progreszszivitást tartalmaz. A polgármester szerint az az érv sem helytálló, hogy a tervezet a polgárság „rendes életét teljesen felborítja" és felolvasott egy listát, amelyen a kisgyűlés tagjainak ínségadóösszege szerepelt az eredeti tervezet elfogadása esetén. Eszerint pl.: Rábl Rezsőnek, aki a Győr Városi és Megyei Takarékpénztár igazgatója volt, évi 140 pengő ínségadót kellene fizetnie. Hoffmann Adolf vagongyári vezérigazgató évi ínségadója 125 pengő lenne. A kisgyűlés tagjai közül legtöbb ínségadót (258 pengőt) Winkler Mihály fizetné. 101 Ennek ellenére a szeptember 30-i közgyűlésen Drobni ismét kikelt az ínségadó-tervezet ellen és itt már egyenesen „veszedelmes"-nek nevezte azt, mondván, hogy megnöveli az adózók terheit és azt a veszélyt rejti magában, hogy „megnöveli azok számát, akik támogatásra szorulnak". 102 Végül is a közgyűlés elodázta a kérdés eldöntését azzal, hogy egy tizennyolc tagú ún. Inségadó Bizottságot küldött ki, amelynek az lett a feladata, hogy tanulmányozza a munkanélküliségből adódó „költségek előteremtésének módját". 103 A bizottság meg is alakult és az egyik tagja, Mayer Lajos 104 már október 23-án újabb javaslatot terjesztett be Szauterhez, amelyben abból indul ki, hogy a munkanélküliek segélyezéséhez szükséges összegnek „kizárólag ínségadó útján való födözését a közönség túlterhelése nélkül szinte lehetetlennek tartja". Ez a — becslése szerint — évi 250—270 ezer pengő „a mai gazdasági viszonyok között túllépik az adózó közösség teherbíró képességét". 105 A javaslatban elveti az ínségadó bevezetését és a segélyezésre szánt pénzeszközök biztosítását kölcsön felvételével látja megvalósíthatónak. 106 Ám az ínségadó-bizottság munkája csakhamar formálissá vált, ugyanis október 24-én megjelent a népjóléti és munkaügyi miniszter 1930. évi 5600. elnöki számú rendelete, amely az ínségadó kivetését országosan szabályozta. 107 — Ez a rendelet az 1930—31. évi ínségenyhítés költségei fedezésére egyszeri ínségjárulék fizetését rendelte el — többek között — a törvényhatósági városokban, így Győrött is. A rendelet értelmében az egyszeri ínség járulékot mindazon állami jövedelemadó-fizetésre kötelezett személyre ki kell vetni, akiknek adóköteles tiszta jövedelme az 5000 pengőt eléri vagy meghaladja, illetve mindazon vállalatoknak, amelyek társulati adót kötelesek fizetni. A járulék kulcsát a rendelet egységesen 8%-ban szabta meg. 108 Nem csoda, hogy ennyiféle terv, javaslat, elképzelés után az ínségadóról még verset is írtak a fűzfapoéták. 109 Az ínségadó országos szabályozása egyáltalán nem oldotta meg a problémát, sőt súlyosabb volt a helyzet mint korábban. Ugyanis az Éberth-féle városi ter100 GYH 1930. szept. 28. 6—7. o. 101 GYH 1930. szept. 30 3—5. o. 102 GYH 1930. okt. 1. 2—3. o. 103 GySmL:l. Közgyűlés 151/1930. sz. 145. o. 104 Akit egyébként szintén „sújtotta" volna évi 85 pengővel az eredeti tervezet. 105 GYH 1930. okt. 23. 2. o. 106 Uo. 107 GYH 1930. okt. 25. 1 o. 108 Magyarországi Rendeletek Tára 64. évf. Bp. 1934. 109 GYH 1930. okt. 26. 6. o. 260
