Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Honvári J.: Győr város szociálpolitikai tevékenysége. A város ínségenyhítés szervezeti kereteinek kialakulása (1929–1931)

4 734 3.5 7 210 6,1 77 883 7,8 1 285 1,6 3 420 5,6 Szeged Debrecen Budapest Kecskemét Miskolc Összesen: 106 827 6,4 A fenti táblázatból kitűnik, hogy már 1930-ban is súlyos volt a munkanélküliség Győrött, ami az iparosodottabb városokat jobban sújtotta, mint a kevésbé ipariakat. És a válság mélypontja még messze volt! A munkanélküliség alakulásáról két forrás számolt be rendszeresen. A Szakszervezeti Értesítő 1924-től rendszeresen közölte a saját tagjaira vonatkozó munkanélküliség alakulását, ez azonban számunkra nem ad felvilágosítást, ugyanis nem részletezi a vidéki adatokat. — Marad a másik — mint egyetlen használható, bár közel sem a pontos helyzetet tükröző — adatsor, a Hatósági Munkaközvetítők adatai, amelyet évről évre rendszeresen publikáltak a KSH különböző kiadványaiban. Vidéken 7 városban (köztük Győrött is) működött ilyen intézmény. Ezek azonban csak a munkára jelentkezett munkanélkülieket mutatják ki, azokat, akik maguktól helyezkedtek el, nem veszik számításba. Nem is beszélve arról, hogy ezek a hivatalok kizárólag csak ipari munkások közvetítésével foglalkoztak, az egyéb foglalkozási kategóriák közvetítését más, speciális közvetítő irodák látták el. Nézzük ezek után a Győri Állami Munkaközvetítő Hivatal válság alatti forgalmát.

23 Megnevezés Év 1929 1930 1931 1932* 1933* A munkaadó által keresett: férfi munkás 3180 2383 1989 11690 2403 női munkás 132 185 176 80 134 tanonc 154 115 73 49 51 A jelentkezett: férfi munkás 5165 5129 6878 16 432 4555 női munkás 155 159 312 380 161 tanonc 55 53 59 75 40 Az elhelyezett munkások száma 2344 1865 2715 11401 2044 * szükségmunkákkal együtt Az adatok — úgy véljük — önmagukért beszélnek. A munka nélkül maradt munkakeresők számára nyilvánvalóan a közvetítésnek és nem a rendelkezésre álló munkahelyek számának van jelentősége. A közvetítéseket figyelembe véve 1929-ben a jelentkezett munkások 43,6%-a, 1930-ban 34,9%-a, 1931-ben 37,5°/o-a, 1932-ben 67,5%-a és 1933-ban 43,0%-a talált valamilyen munkalehetőséget. Látszólag a helyzet 1932-től kezdve javul, ez azonban annak tudható be, hogy a meginduló városi szükségmunkahelyeket is a hatósági munkaközvetítők tartották nyilván. Ezek a „munkahelyek" azonban csak az éhhaláltól mentették meg a munkanélkülieket, nem lehet tehát igazi és végleges elhelyezkedésnek tekinteni. (A szükségmunkák egyébként sem jelentettek állandó foglalkoztatást; 23 Az adatok forrása: A Magyar Statisztikai Évkönyv Űj folyam. 1929—1933. évi kötetei. 251