Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Honvári J.: Győr város szociálpolitikai tevékenysége. A város ínségenyhítés szervezeti kereteinek kialakulása (1929–1931)

csak télen, a legnagyobb ínség idején folytak és akkor turnusokban, kétheti váltásokkal dolgozhattak a munkanélküliek.) A fenti adatok részletesebb bontásából

24 az is kiderül, hogy a helyzet különösen a férfi szakmunkjások számára volt katasztrofálisan rossz, részint azért, mert a válság főleg azokat az iparágakat sújtotta jobban (vas- és fémipar, gépgyártás, építőanyag-ipar, faipar), ahol túlnyomó többségében férfiakat foglalkoztattak,

25 részint pedig a válság alatt felgyorsult a gyárosok azon törekvése, hogy „a szakmunkásokat lehetőleg olcsó bérű segédmunkásokkal helyettesítsék".

26 A Győri Kurir egyik számában

27 megjelent statisztika is ezt a megállapításunkat erősíti meg, amely szerint a győri szociáldemokrata szakszervezetek nyilvántartása szerint Győrött 4300 munkanélküli van, akik közül 2700 szakmunkás, magántisztviselő és kereskedelmi alkalmazott, 1230 napszámos (a mai terminológia szerint segédmunkások az iparban), 270 női munkás. Családtagokkal együtt 12—13 000 teljesen nincstelen, ellátásra szoruló ember volt a válság mélypontján Győrött. Ez a város akkori lakosságának több mint 20%-át jelentette! Iszonyatos, a mai ember számára elképzelhetetlenül nyomorúságos viszonyok közé kerültek az utcára dobott munkások és családtagjaik. Élelmezésük gyakorlatilag csak a fiziológiai létminimum biztosítását tette lehetővé, ruházkodásra egyáltalán nem tellett — a szó szoros értelmében teljesen lerongyolódtak —, embertelen körülmények között, egészségtelen szükséglakások odúiban húzták meg magukat, hiszen a lakbéreket sem tudták fizetni és előbb-utóbb kilakoltatták őket, egészségi állapotuk, morális tartásuk rendkívül megromlott a válság alatt.

28 Azt persze a város valamennyi politikai irányzata világosan látta — erre egyébként a munkásság meg-megújuló tömegmegmozdulásai is állandóan felhívták a figyelmet —, hogy itt valamit tenni kell a munkanélküliek segítése érdekében. Nézzük most meg, mit tett a város a munkanélküliség enyhítése, a munka nélkül maradt tömegek életfeltételeinek biztosítása érdekében a válság első éveiben. III. A város — és ezt teljes határozottsággal állíthatjuk — a munkanélküliek tömegének segélyezésére, sőt minimális életfeltételeinek biztosítására sem volt felkészülve. Győrött 1921-ben — a háborút követő szociális problémák megsokszorozódása 24 Vö.: Valló L, Győr Szab. Kir. Város Évkönyve az 1930. évről. Győr, 1931. Győregyházmegyei Alap Nyomdája. 69. old. 25 Lásd: Berend T. I.—Ránki Gy., A magyar gazdaság száz éve. Bp. Kossuth és KJK 1972. 131. old. 26 Incze M., (szerk.) Az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatása Magyarországon. Bp. Akadémia, 1955. 43. old. 27 Győri Kurír (a továbbiakban GYK) 1931. okt. 19. 7. old. 28 A győri munkásosztály helyzetére nézve lásd részletesen: Honvári János: Adalékok Győr város dolgozóinak helyzetéhez, tömegmozgalmaihoz és a város szociálpolitikai tevékenységéhez a gazdasági válság éveiben (1929—1933) Kézirat 47—79. old. 252