Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Lengyel A.: A Bach-kori Győr nevelésügye az önkényuralmi rendelkezések tükrében

az akkor még funkcionáló Klimisch polgármester is javasolta a lap életre hívását. Egy esztendővel később viszont engedélyt adott a Győri Közlöny című, hetenként kétszer megjelenésre kerülő és hasonló témakörű újság megindítására; csupán azt kötötte ki, hogy a cikkeket szigorúan ellenőrizni kell olyan szempontból, hogy nem tartalmaznak-e a rendszer politikai elgondolásaival össze nem egyeztethető kitételeket.

36 A már említett retorziós lépések keretébe tartoztak — többek között — a következő intézkedések is: a Győri Olvasó Egylet működését csak az előre megszabott irányelvek alapján fejthette ki (a rendészeti szervek nyomozói ugyanakkor gondoskodtak arról, hogy „hazafias jellegű kilengések" elő ne forduljanak); Győr város lakossága és főleg tanulóifjúsága nem rendezhetett gyászünnepséget az elhunyt Vörösmarty Mihály emlékére; a 6—12 éves gyermekek tankötelezettségét kimondó rendelkezések megszegőivel szemben — természetesen a szülőkre hárítva a felelősséget — súlyos pénzbüntetéseket rótt ki a megyehatóság, abból az alapelvből kiindulva, hogy hü alattvalók nevelését ilyen lazaságok mellett nem lehet hatékonyan folytatni; ismét újabb tankönyvek kerültek forgalomba, amelyek a német oktatási anyag szó szerinti fordítását tartalmazták és elsődlegesen az összbirodalom iránti szeretetre és a császár iránti feltétlen hűségre súlypontozták a nevelési módszereket.

37 Az egyik összefoglaló jellegű, az 1960-as évek elején megjelent neveléstörténeti munkában egyébként e kérdésekkel összefüggésben az alábbiakat olvashatjuk: „A tananyagban óvatosan elkerülték azoknak a fejezeteknek a tanítását, amelyek a gyermekekben forradalmi gondolatokat ébresztettek volna. Még a középiskolákban sem volt szabad alkotmánytant és az 1815 utáni történelmet tanítani. Az ifjúsági önképzőköröket ... betiltották, mivel az ifjúság összejövetelei alkalmul szolgálhattak volna a demokratikus és nemzeti törekvések élesztésére."

38 E helyütt kell említést tenni arról, hogy a protestáns tanintézetekben, különösen a középiskolákban még nagyobb ellenszenvvel fogadták a németesítéssel kapcsolatos rendelkezéseket; sőt az oktatók passzív ellenállást tanúsítottak a nép- és nemzetellenes nevelési utasításokkal szemben. Győrött ezért az Üjvárosban működő evangélikus algimnázium nyilvánossági jogát is elvették 1856ban, hogy a katolikus és egyéb felekezeti iskoláknak példát mutasson a Soproni Helytartósági Osztály: miképpen járnak az olyan intézmények, amelyek nem akarnak fejet hajtani a mindenható Bach-rezsim rendelkezései előtt. A protestáns egyházi szervezet irányítása alatt álló iskolák tanerőinek tartózkodó magatartása természetesen — hazafias érzelmeiken kívül — arra vezethető vissza, hogy a birodalmi kormányzat, de különösen Thun kultuszminiszter már az Entwurf kibocsátása óta mindent elkövetett annak érdekében, hogy a nem katolikus szellemű nevelés, intézményes továbbképzés lehetőségeit a legkülönbözőbb rendszabályok életbe léptetésével korlátozza. A nyilvánossági jog engedélyezésének megszigorítása vagy megvonása csak egyike volt ezeknek az eszközöknek. Súlyosan érintették a protestáns iskolaügyet azok a rendelkezések is, hogy a tanintézetek kizárólag saját bevételeikre voltak utalva, és a ka36 GySmL:l. Megyehatósági elnöki iratok. 631/1856. ein. és 1288/1857. ein. 37 A hű alattvalói átnevelés érdekében a felnőtt korosztályok számára is terjesztésre szánt tanulmányok jelentek meg. Pl. „Wie wird man ein braver Unterthan"és „Der junge Staatsbürger" címmel. 38 Ravasz J.—Felkai L.—Bellér B.—Simon Gy. i. m. 98. 242