Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Lengyel A.: A Bach-kori Győr nevelésügye az önkényuralmi rendelkezések tükrében

De más okok és főleg belpolitikai megfontolások is közrejátszottak abban, hogy az uralkodó legfelsőbb elhatározása alapján, a Bach-rezsim ideiglenesen változtatásokat eszközöljön eddigi, elsősorban magyar földön alkalmazott módszereiben. Ismét Berzeviczy Albertre kell hivatkoznom, aki az abszolutizmus kori Magyarországról írt munkájában a következőket írta e kérdésekkel kapcsolatban: „Döntő politikai körök — eléggé elkésetten —, de belátták, hogy a hatalmas, a szilárd és erős Ausztria szerepének meg játszása nem egyeztethető össze azzal a köztudomású ténnyel, hogy a birodalomban minden közszabadság el van nyomva, népképviselet és önkormányzat nincs, sőt a forradalmon keresztülment országokban még minden gazdasági és szellemi szervezkedés is béklyókba van verve, betű szerint csak a szuronyok uralkodnak, azok is csak úgy, hogy az illető országok tekintélyesebb egyéneinek egész serege börtön, vagy számkivetés által van veszélytelenné téve. — Tehát nem a békülés őszinte szándékából, nem valódi bizalomból a nemzetek iránt, hanem az erőérzet mímeléseképpen, félig önámításként, félig szemfényvesztésül kellett enyhíteni a szigort, mérsékelni a forradalomszimatolást, lazítani a béklyókat és ott, ahol veszély nélkül lehetett, bűnbocsánatot és kegyelmet gyakorolni."

34 A tényleges helyzet valóban Győrött is ezeket a tendenciákat tükrözte, és mindazok a hazafias polgárok, akik az úgynevezett „gut gesinnt" rétegektől távol tartották magukat, tisztában voltak az akciók igazi céljaival és értékével. Nem tévesztette meg őket az amnesztiahirdetés, hiszen látták és tapasztalták, hogy a szabadságukat visszanyert személyek között csak olyan polgárok akadtak, akik a forradalom idején lényegtelen szerepet játszottak, vagy börtönbüntetésük letöltése felé közeledtek. Az elkobzott győri vagyonok vissza juttatási eljárásai során is elsősorban a leginkább eladósodott ingatlanok kerültek ismét jogos tulajdonosaik birtokába, már csak azért is, mivel az államkincstár már ebben az időszakban is komoly anyagi gondokkal küszködött. Az őszinteség teljes hiányát azonban különösen azok az intézkedések és kísérőjelenségeik igazolták, amelyek a nagy „engedékenységi periódus" folyamán is az önkényuralmi rendszer megszilárdítását és főleg a németesítő törekvések elért eredményeinek további kiszélesítését kívánták szolgálni. Különösen a hivatalokban és tanintézetekben folyt szinte változatlan erővel a germanizálás és helyileg annak a körülménynek is jelentős szerepe volt ebben, hogy a váratlanul elhunyt Klimisch József polgármester helyett Bach Fábián es. kir. megyebiztos — a hírhedt belügyminiszter rokona — vette át a városigazgatás irányítását.

35 Bach Fábián ugyanis új tisztségének átvétele után nemcsak a városi apparátus működése területén, hanem más vonatkozásokban is a megtorló jellegű rendelkezések egész sorát léptette életbe azzal az indoklással, hogy a köznép hangulata ingerült és a nemzeti, sőt forradalmi mozgalmak terén is élénkülő tevékenység tapasztalható. A Pest-Budai Rendőr Igazgatósághoz befutott jelentések még gerillabandák szervezkedéséről is említést tettek, bár Győr környékén és a megyeszékhelyen a nyomozások teljesen eredménytelenül végződtek. A túlzott óvatosság és félelem természetesen bizonytalanságot és nemegyszer indokolatlan kapkodást idézett elő az ügyvitelben, valamint a hatósági intézkedésekben. Jellemző pl. hogy 1856-ban a főkormányzóság visszautasította Zetykó József győri lakos arra irányuló kérelmét, hogy Győri Lapok címmel kéthetenként megjelenő gazdasági és szépirodalmi tárgyú újságot indítson meg, holott 34 Berzeviczy A. i. m. II. köt. 90—91. 35 Lengyel A. i. m. 315. 241