Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)
Lengyel A.: A Bach-kori Győr nevelésügye az önkényuralmi rendelkezések tükrében
előírások tartalmaztak; az általuk kiállított bizonyítványokat mindenütt érvényes dokumentumokként kellett elfogadni; 2. a magánjellegű iskolákra, amelyek függetlenek voltak az államtól, de beindításukat előzetesen be kellett jelenteni az illetékes helyi hatóságnak. Ez a szerv (Győrött a megyehatóság) megtagadhatta a működési engedély kiadását, ha az iskolát beindítani szándékozó személy politikai vagy erkölcsi tekintetben kifogás alá esett. Az egyes fokozatok szempontjából az említett élabora tum a) elemi vagy népiskolákat, b) középiskolákat és c) felső iskolákat különböztetett meg. Az ifjúság szoros értelemben vett „megnevelése" érdekében, a kormányzat elsősorban a városi úgynevezett főelemi népiskolák tanulóinak oktatására, mégpedig egyházi szellemű képzésére helyezte a fő súlyt. Egyik nagyon fontos alapelv az volt, hogy a népiskolák gondozása, ellenőrzése és irányítása az állam és az egyház közös ügye. Ennek az állásfoglalásnak a magyarázatát abban kell keresnünk, hogy mindkét hatalomnak tulajdonképpen azonosak voltak az érdekei, célkitűzései, hiszen köztudott, hogy a magas klérus felső vezetősége már a szabadságharc és a forradalom idején is az udvarhoz húzott, s így a rendszer fenntartására irányuló erőfeszítéseikben egymást kellett támogatniuk. 6 Thun Leónak éppen ezért olyan elgondolásai is voltak, hogy a népiskolákat eddig egyedül irányító egyházi hatóságok mellé tapasztalt tanügyi személyeket állít, akik különösen a tanmenet didaktikai vonatkozásaiban gyakorolnak felügyeletet. A középiskolásokkal kapcsolatos szabályzatterv kötelezően előírta az úgynevezett filozófiai évfolyamoknak a gimnáziumokkal való egyesítését. A vallástanítási feladatokat az egyház látta el ezekben az intézetekben, míg az egyéb oktatás irányítását és ellenőrzését az állam végeztette el, megfelelő nyelvismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkező tanerők által. A gimnáziumok és akadémiák tekintetében egyébként az az állásfoglalás alakult ki, hogy legtöbbjükben hiányos az oktatás, a valódi műveltség helyett inkább csak a politikai agitációban való ügyességekre tanítják meg a növendékeket. Geringer éppen ezért az alapelvek elfogadása során olyan irányú utasításokat adott ki, hogy a gimnáziumok egy részét szüntessék meg, vagy alakítsák át négyosztályos alreáliskolákká, az akadémiák létjogosultságát pedig a „hiányos" jogi oktatás beszüntetésével és filozófiai stúdiumaiknak a gimnáziumokhoz történő átkapcsolásával tegyék kérdésessé. Eme intézkedések mögött természetesen ismét csak politikai megfontolások rejlettek (az akadémiai ifjúság országszerte veszélyt jelentett), és a kormányzat nem is késlekedett az intézkedések végrehajtásával. A Győri Királyi Jogakadémia jogi kara pl. már az 1850-es évek elején megszüntette működését, bölcseleti kara pedig a helyi Szt. Benedek-rendi gimnáziumba olvadt be, annak 7. és 8. osztályaként. Az intézet ettől kezdve főgimnáziumi szinten, illetve inkább elnevezéssel folytatta munkáját. 7 A polgári történetírás egyik kiváló művelőjének, Berzeviczy Albertnek az önkényuralom korszakáról írt alapvető művében e kérdésekkel kapcsolatban — többek között — a következőket olvashatjuk: „Thun tanügyi intézkedéseinek az a célzata, hogy az oktatás színvonala általában emeltessék s az ennek föltételeivel nem bíró iskolák működése megszűnjék, vagy korlátoztassék, magában véve nem kifogásolható, de ezt a célzatot bajos volt megvalósítania egy kormánynak, mely maga törvényes alappal nem bírván, tanintézeteket törvényen 6 Ravasz J.—Felkai L.—Bellér B.—Simon Gy., A magyar nevelés története a feudalizmus és kapitalizmus korában. Bp. 1961. 97. 7 Fehér I. (szerk.) : Győr megye és város egyetemes leírása. Bp. 1874. 212. 233
