Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Lengyel A.: A Bach-kori Győr nevelésügye az önkényuralmi rendelkezések tükrében

leges megmozdulásaival, agresszív lépéseivel is előbb-utóbb számolni lehet, sőt kell. A megtorlási eljárások és felelősségre vonások éppen ezért rendkívül szigorúak, nem egy esetben könyörtelenek voltak, hogy elrettentő példájukkal óvatosságra, tartózkodó magatartásra szorítsák a rebellisek táborába tartozó elemeket. Minthogy a rend fenntartására a politikai (közigazgatás) és rendészeti hatóságok ereje nem volt mindig elegendő, a városvezetőség a megyefőnökség útján, esetenként a kerületi főispánhoz fordult a katonai karhatalom igénybevételének engedélyezése végett. Különösen az első hónapokban volt erre szükség, amikor a városban kószáló volt honvédtisztek szökött katonákkal és izgató tartalmú röpiratokat terjesztő fiatalokkal (nem kis részben diákokkal) csoportokba verődve, demonstrációkat szerveztek és a közbiztonsági szervekkel szemben helyenként ellenszegülést tanúsítottak.

3 A kíméletlen terror alkalmazásával szinte egyidejűleg, az 1848/49-es forradalmi hagyományokat eltipró, a mindennapi élet valamennyi területére kiterjedő intézkedések egész sora következett. A közoktatásügy síkján is olyan rendelkezések léptek érvénybe, amelyek népellenességük mellett, a független magyar neveléspolitikai elgondolások és törekvések teljes felszámolását, sőt megcsúfolását jelentették. Az önkényuralmi apparátus elsődleges célja mindenképpen az volt, hogy a nemzeti eszmék és ideálok elhomályosításával, előkészítse a talajt a germanizáló szándékok és tervek fokozatos megvalósítására. Jóllehet a hivatalos fórumok ismételten úgy nyilatkoztak, hogy a nemzeti nyelv használatára minden állampolgárnak joga van, a már akkor iskolavárosként elkönyvelt Győr lakossága, elsősorban értelmisége és hazafias érzelmű tanulóifjúsága jól tudta, mennyiben lehet ezeknek a kijelentéseknek hitelt adni. A kormányzatnak az említett germanizáló célkitűzések realizálására minden hatalom és eszköz a rendelkezésére állott. A jól kitervelt módszerek keretében igen komoly fegyvernek számított az iskolaügy, az egész oktatási-nevelési rendszer gyökeres átformálása. Felsőbb utasításra éppen ezért a helyi hatóságok már 1850 második felében kiadták a szükséges rendelkezéseket, a főbb iskoláknak a város költségén történő helyreállítására.

4 A tényleges harci cselekmények időszakában ugyanis a megyeszékhely ötször cserélt gazdát, s így ezek az épületek is súlyos károkat szenvedtek, a belső berendezéseket pedig az átvonuló alakulatok tették tönkre kvártélyozásaik alkalmával. A nevelési alapelvek mindenesetre már részletesen ki voltak dolgozva, hiszen gr. Thun Leó vallás- és közoktatásügyi miniszter már 1849 őszén, a magyarországi teljhatalmú császári polgári biztos, br. Geringer tudomására hozta azokat a leglényegesebb szempontokat, amelyek szerint a magyar oktatásügyet át akarta szervezni. Ezek az alapelvek bevezetőben a következőket szögezték le: „Az oktatás és nevelés felett a főfelügyelet jogát az állam gyakorolja. Ez az ellenőrzés elsősorban az oktató és nevelő intézetekre terjed ki, de az állam a házi oktatásba is beleszólhat, s adott esetben kényszert is alkalmazhat annak érdekében, hogy minden gyermek számára annyi oktatást biztosítson, amennyit az elemi iskola nyújt."

5 A benyújtott javaslat az oktatási intézeteket két csoportba osztotta: 1. az állam által elismert nyilvános iskolákra, amelyek megfeleltek mindazoknak a követelményeknek, amelyeket az eredményes oktatással kapcsolatos minisztériumi 3 GySmL:l. Megyefőnöki közigazgatási iratok. 62, 1101, 1702 és 2969/1850. 4 GySmL:l. Győr város tanácsi jegyzőkönyvei. 2120/1850. 5 Sashegyi O. i. m. 150. 232