Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Lengyel A.: A Bach-kori Győr nevelésügye az önkényuralmi rendelkezések tükrében

A BACH-KORI GYŐR NEVELÉSÜGYE AZ ÖNKÉNYURALMI RENDELKEZÉSEK TÜKRÉBEN Az 1848/49-es magyar szabadságharc vérbe fojtása után nemcsak a megtorlások súlyos hónapjai következtek, hanem egyre-másra léptek érvénybe azok a rendelkezések, utasítások, amelyek az önkényuralmi rendszer kialakítását és fokozatos megszilárdítását célozták. A katonai kormányzat felsőbb parancsra különösen három irányban kívánta hatalmi befolyását gyakorolni: 1. a forradalom tartós, hatékony elnyomására és a monarchia egységét fenyegető intézmények felszámolására, 2. a császári korona tekintélyének helyreállítására és javadalmainak visszaszerzésére, 3. mindazon intézkedések foganatosítására, amelyek szükségesek az új államrend bonyolult apparátusának működtetésére.

1 E fontos feladatok minél átfogóbb ellátása érdekében — a már korábban kialakított katonai kerületeknek megfelelően — öt polgári körzetet (úgynevezett Distriktet) szervezett a birodalmi kormányzat, amelyeknek élén a közigazgatásban a es. kir. kerületi főispánok álltak. Győr vármegye három járásával, valamint az ugyancsak járási szintre süllyesztett megyeszékhelyével együtt a br. Hauer István által vezetett soproni kerületi központ irányítása alá tartozott. Győr város községtanácsának elnöki tisztét Mendel István, majd Klimisch József polgármester töltötte be, de a közigazgatás és várospolitika felügyelete, ellenőrzése Bach Fábián megyei biztos kezében összpontosult. Az önkormányzati jogkör természetesen megszűnt, a város felettes hatósága a megyefőnökség volt (élére Dorner Ede győri másodalispán került), amely viszont utasításait Sopronból, a már említett kerületi főispánságtól kapta. A rendeletek a kezdeti periódusban túlnyomórészt a belügyi igazgatással voltak kapcsolatosok és elsősorban a közrend, a közbiztonság helyreállítására és fenntartására helyezték a fő súlyt. Az intézkedések tényleges végrehajtásában a városvezetőség a már korábban megszervezett csendőrségre (az úgynevezett „országbiztossági őrseregre") támaszkodott, amely egyik utánpótlási központjaként éppen Győr városát jelölte ki.

2 A toborzási helyek országos kiválasztása során, nem véletlenül került ez a megyeszékhely is az organizációs elgondolások előterébe. Eltekintve attól, hogy a járási biztosok bizalmas jelentéseiből is arra lehetett következtetni, miszerint a lakosságnak az új rendszerrel szemben táplált ellenszenve nagy, ahhoz sem férhetett kétség, hogy a Győrött levő jelentős létszámú tanulóifjúság eset1 Sashegyi O., Az abszolutizmuskori levéltár. Bp. 1965. 29. 2 Győr-Sopron megyei 1 .sz. Levéltár (továbbiakban: GySmL:l). Megyefőnöki közigazgatási iratok. 401/1850. 231