Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)
Gecsényi L.: A győri céhek a XVI. sz. második és a XVII. sz. első felében
szíjgyártók panasza egy „német" szíjgyártó ellen, aki Pozsonyból költözött Győrbe és hitére fogadta, hogy semmiféle „magyar" munkát nem végez, azaz nem készít kantárt és korbácsot. Ennek ellenére a vásáron „magyar" munkákkal is megjelent és példáját más „német" mesterek is követni akarták. 69a A „katonai" céhekben zömében ténylegesen német anyanyelvű iparosok dolgoztak, így a későbbi történeti közfelfogás leegyszerűsítette ezeket a céheket, eleve a német nemzetiséggel azonosította. Valóban kizárólag németekből állt a süvegjártók, az asztalosok, a német vargák, a bognárok és kovácsok és kötélverők céhe. A polgári céhek közül vegyesen németekből és magyarokból, délszlávokból a fazekas-, kovács- és mészároscéh. A katonai kovácsok és bognárok esetében a céhprotocollum alapján ismerjük 24 mester eredeti lakóhelyét: 8 fő az osztrák tartományokból, 12 fő a német birodalomból, 2 fő Csehországból és 2 fő más magyarországi városból érkezett. 691 * A „magyar" jelzővel illetett céheknél a családnevek egyszerű, formális áttekintése is kétségeket támaszt az egyértelmű nemzetiség meghatározással szemben. Az iparosok jó része a XVII. század elején kettős nevet viselt. Az egyik a foglalkozásra utalt, a másik a lakóhelyet, az eredeti családnevet, vagy valamilyen megkülönböztető jelzőt tartalmazott. A nemzetiséget, az eredeti családnévvel szereplő személyek esetében, erősen valószínűsíteni lehet. A vargamesterek és -legények, a szabók és kovácsok, kisebb részben a csizmadiák, ötvösök és szűcsök között igen jelentős számban szerepelnek a délszláv családnevek. Klopachich Varga, Jeronovith Varga, Golubith Varga, Jankotych Varga, Szokolich Varga, Karvarith Varga, Golubith Varga, Tankovyth Varga, Szvetkovich Varga, Bosith Varga; Benkovith Szabó, Orbonicz Szabó, Dombrovith Szabó, Vohovecz Szabó, Tomsinovicz Szabó, Gyurekovicz Szabó; Alberticz Csizmadia, Hrusith Csizmadia, Petenich Csizmadia; Markusith Szűcs; Galovicz Csiszár; Friganich ötvös, Paukovich Ötvös; a sort igen hosszan lehetne folytatni. A családnevek tanúságát a végrendeletek is megerősítik, és ebből teljessé válik a kép, hogy Horvátország, Szlavónia török megszállása után (főként az 1556-os kostajnicai csatát követően) az északra menekülő katonává lett kis- és középnemesek, iparosok áradata Győrt is elérte. Éppen ebben az időben a győri egyházmegyét Heresinczy Péter és Gregoriancz Pál horvát származású püspökök kormányozták, akik előzőleg a zágrábi püspöki széket is betöltötték. A püspöki udvarbíró Gregoriancz István, de délszláv származású a vár helyettes főkapitánya, Gregoróczy Vince is. Ez a vándorlás a XVII. században sem szűnt meg. A XVI. század második feléből fennmaradt adat szerint a Zágráb vármegyében fekvő „Bwkczan" helységből származó Iwanikowych Gáspár a győri káptalan előtt nyugtatja Mihály kard csiszárt, a győri céh céhmesterét a városban elhalálozott György kardcsiszár (mellékneve Sylecz) hagyatékának — Szlavóniába történő szállítás végett való — átvételéről. A felvallásból kiderül, hogy a halott egyik rokona a zágrábi püspöki udvarbíró, aki Iwanikowychot meghatalmazta ebben az ügyben. 69c Galovicz Csiszár György 1604-ben az egykorú nevén Tótországnak nevezett Szlavóniában élő öccsének hagyományozott 40 forintot, s míg az érte nem jön, a 69a A német szíjgyártók XVII. századi esetleges céhalakításáról egy XVIII. századi adatból (1726) következtethetünk, mely szerint a szakma addig egy 1604. február 24-én Bécsben kiadott céhszabályzattal élt. Céhiratok levéltári gyűjteménye 4. 69b Xántus János Múzeum, Adattár 53. 12. 5. 69c GySmL:l GyKHL Felvallási jzkv. 4. k. 847. 1. 162
