Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Gecsényi L.: A győri céhek a XVI. sz. második és a XVII. sz. első felében

Többször zajlott le összetűzés a pápai, komáromi és győri szűcsök között is. Panaszt tettek a győri szűcsök Montecuccoli főkapitánynál a fehérvári török szűcsökkel szemben, akik a győri vásáron áruikkal megjelentek, és ezzel nagy anyagi kárt okoztak a helyieknek.

66 Kifejezetten a kalmárok ellen felmerült panaszok miatt két alkalommal keletkezett nagyobb per. 1642-ben a gombkötők, kiváltságaikra hivatkozva, a városi tanács előtt felmutatták a nagyprépost (a káptalan feje) parancsát, és követelték, hogy a tanács tiltsa meg a kereskedőknek, a szabómestereknek és a zsinórverő asszonyoknak a zsinórok és más gombkötőáruk készítését, illetve árusítását. A tanács — a parancs figyelmen kívül hagyásával — perbe hívta az említett feleket, ahol az alperes zsinórverő asszonyok kijelentették, hogy a panasznak nincsen helye, mivel maguk a gombkötők is dolgoztattak velük. A kereskedők ügyvédje szerint a kiváltságlevél reájuk nem is vonatkozhat, mert a kalmárárukkal történő kereskedés egyetlen szabad városban sem tilos. A tanács ítélete kimondta, hogy a kiváltságlevél csupán a „himpellér" (kontár) mestereket tiltja és nem a kereskedőket. A zsinórverő asszonyok esetében pedig maguk a gombkötők adták fel kiváltságaikat, amikor vásároltak ezektől az aszszonyoktól. A gombkötőcéhnek a város a további pereskedést 20 fi. büntetés terhe mellett megtiltotta.

67 Nem zárult ilyen gyorsan a süvegjártók pere, akik ugyanezen évben a káptalantól a süvegekkel, kalapokkal kereskedők teljes eltiltását kérték. Ennek végrehajtására a káptalan a városbírót utasította, de ő megtagadta a szankciók alkalmazását. Hosszú huzavona, többszöri fellebbezés után 1659-ben az országgyűlés elé került az ügy, amely megsemmisítette a káptalani döntést és határozatban mondta ki a kereskedelem szabadságát.

68 Nem konkurrencia kérdése volt a privilégiumokban a káptalan számára biztosított előnyök problémája. Ám mégis szólnunk kell róluk, mint az iparfejlődést objektíve gátló feudális földesúri tehertételről. Ilyenekről olvashatunk a vargák, a mészárosok, a kovácsok, az asztalosok, a kötélgyártók céhleveleiben. A mészárosoknak, mint az 1581-es céhlevél ismertetésekor már utaltunk rá, a kanonokokat kívánságuknak megfelelő hússal kellett ellátni, a vargáknak soron kívül és ,,szerény" árért kellett lábbelit készíteniük, míg az asztalosok, kötélgyártók és kovácsok a székesegyházhoz tartoztak munkát végezni. A soron kívül és limitált árért végzett munka akadályozta a zavartalan iparvégzést, idegen volt az ipari fejlődés szellemétől. AZ IPAROSOK NEMZETISÉGI ÖSSZETÉTELÉRŐL A polgárság, a kézművesek nemzetiségéről, lakóhelyi származásáról szólva az eddigi kutatások a német és magyar kettősséget hangsúlyozták,

69 holott a német varga vagy német szíjgyártó kifejezések nem egyszerűen a nemzetiséget, hanem a készített termék jellegét jelezték. Ezt világosan kifejezi a „magyar" 66 Statny Slovensky Ustredny Archiv. Bratislava. Esterházy család cseszneki levéltára 44. doboz 8. pallium d. n. 67 GySmL:l Győr város Levéltára Törvénykezési jzkv. 9. k. 89. 1. 68 Uo. Céhiratok levéltári gyűjteménye 14. és Magyar Törvénytár 1657—1740 181. 1. (1659:80. te.) Bedy jó értelmezését Jenéi (i. uo. 145.) teljesen hibásan használta fel. 69 Vö. : Villányi Sz. i. m. és az ő nyomán Bedy V. és Jenéi F. idézett munkái. 161