Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Gecsényi L.: A győri céhek a XVI. sz. második és a XVII. sz. első felében

Itt kell megjegyeznünk, hogy valamennyi céh hatóköre kiterjedt a belvárosra és az ún. Újvárosra egyaránt. Egyes mesterségek esetében a munkavégzés különböző fázisai el is szakadtak helyileg egymástól, mint ez H. Prainer főkapitány 1629-es utasításából kitűnik. A pestisjárvány miatt ugyanis a szíjgyártók, vargák, szűcsök, tímárok bőrelőkészítő, ún. lúgoskádjait, a belvárosból Újvárosba kellett kivinni.

38a 1610 az az év, melyben egy végrendeletből tudjuk, hogy ismét működött a szűcsök céhe.

39 A szűcsöknél (az egy évtizeddel későbbi jegyzőkönyv szerint) az új mesterek 2 fi. „igazságot", 1 arany „ajándékot" fizettek a céhládába és vagy ebédet adtak, vagy megváltották azt. 1631-ben a megváltás 43 forintot tett ki. 1619—1636 között 19 új mestert vettek fel.

40 1609-ben és 1610-ben a szabók régi céhlevelének megújításával, illetve az önálló kovácscéh megalapításával lezárult a „helyreállítás" korszaka/'

1 A szabók ugyan 1613-ban még királyi megerősítést is kértek és kaptak szabályaikra, ám ez tartalmilag csak két új elemet hozott. Egyfelől kiterjesztette a céhlevél hatályát az érsekújvári, komáromi és pápai szabókra, másfelől pedig a győri vásárokon megtiltotta minden idegen kereskedő és mester (beleértve a „török szabómíveket" árusítókat) tevékenységét a céhmester engedélye nélkül.

42 A kiterjesztés adott esetben nem közös céhet jelentett a másik három város mestereivel, hanem a céhszabályok továbbszármaztatását. Nem tudjuk, hogy a szabóknál mikor és hogyan rendelkeztek a mesterré válás feltételeiről, de Sánta Szabó Péter mesterlegény 1631-ben kelt végrendeletében arról beszélt, hogy 8 évig szolgált mesterénél, aki semmit se fizetett neki, csak a mesterebéd költségeinek felét vállalta.

43 1610-ben a káptalan a szabó- és posztómetsző legények kérésére ismét kiadta társulatuk 1523-as alapítólevelét.

44 A kovácsok (8 név szerint említett mester), akik kiváltak ezzel a bőrös-lakatoscéhből, ugyancsak a helyi szokásjogot foglaltatták írásba. Ebben rögzítették a mesteravatás egyszerű feltételeit (mesterremek és köszönőpohár), a vásárokon a céh tagjainak érdekvédelmét, valamint a káptalan és a kanonokok előjogait (olcsó és jó munka). Valamennyi XVI. századi céhes szakma megújította tehát szervezeti kereteit és kiváltságait. A csizmadiák esetében új közösség is szerveződött. A továbblépés, új iparágak megerősödése ezután több mint tíz évig váratott magára. 1622-ben a katonai alárendeltségbe tartozó regiment-alattvaló asztalosok és a kézi lőfegyverek, ágyúk fa alkatrészeit, „agyát", állványát készítő mesterek a soltész támogatásával a pozsonyi polgári asztalosok céhszabályait kérték el és használták közösen. A kilenc mester 1628-ban a káptalannal is megerősítette és záradékoltatta ezeket. A záradék sokban hasonlított a kovácsokéhoz: a káptalan ismét biztosította a soron kívüli munkavégzést saját számára. A legények vándorlási idejét 3 évben szabták meg, az új mesternek pedig 6 forintot kellett fizetni a céhládába. Az idegen mesterek vásárbeli eladási jogát előzetes szemlé38a Villányi Sz. i. m. 116. 1. 39 GySmLr.l GyKHL Libri testamentorum 1. k. 33. 1. 40 Xántus János Múzeum. Adattár 54. 8. 3. 41 Uo. Felvallási jzkv. 6. k. 596. és 658. 1. 42 Uo. 7. k. 766. 1. 43 Uo. Libri testamentorum 2. k. 15. 1. 44 Uo. Felvallási jzkv. 6. k. 681. 1. 155