Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)
Gecsényi L.: A győri céhek a XVI. sz. második és a XVII. sz. első felében
hez kötötték, 443 a mesterséget nem ismerők számára viszont tilos volt az asztalosárukkal való kereskedés. 1625-ben négy győri takácsmester, valamennyien a polgári rendből, megjelent a pozsonyi városi tanács előtt és előadta, hogy a pozsonyi takácscéh privilégiumát már az előző években elkérték a maguk és a katonai tanácsok számára. Utóbbiak azonban e céhlevelet maguknál tartották, és miután közöttük súlyos viszály támadt, ők ismételten kérték a pozsonyi kiváltságok kiadását. Kérésüket, melyet a káptalan is támogatott, teljesítették és elnyerték a pozsonyi takácsok 1559-ben kiadott, 1578-ban hitelesített, statútumait. 45 A takácsok céhbe szerveződése a kézműipari fejlődés fontos minőségi állomását jelentette, hiszen a félkész terméket előállító iparágak képviselői jelentek meg a város gazdasági életében. Két esztendővel később, 1627-ben, a mészárosok — nem tudjuk mi okból — átíratták ismét a káptalannal a pozsonyi céhrendtartást. Ettől függetlenül a következő évben báró Prainer főkapitány maga is rendtartást bocsátott ki számukra. 46 1629-ben 15 gombkötőmester az érsekújváriaktól kérte el szabályaikat (eredetileg ezek is a nagyszombati gombkötőcéh kiváltságai voltak) és adatta ki Győrött. A helyi kiegészítések értelmében 2 mester egy műhelyben nem dolgozhatott, az új mesterek kötelesek voltak megházasodni, a kontárokat üldözni kellett, a felszabadult inasok egy évig vándoroltak és a céhből kizárt mester nem árulhatott a vásárban. 47 A gombkötőket 1634-ben a fazekasok követték (11 mester) — feltehetően a regiment-alattvaló és polgári mesterek együtt, mivel ajánlóik között ott a püspöki tiszttartó és a soltész —, akik a pozsonyiak céhlevelét kérték el. 48 A káptalani megerősítő záradék előírta a katolikus vallás követését a mesterség művelői számára; a szombati piacokon és az éves vásárok előestéjén tiltotta az idegen mesterek és cserépedényekkel vásározó markotányosnők számára a kirakodást. A tilalom megszegőit áruelkobzással [V2—V2 rész a céh és a káptalan] büntette, kivételt az ún. „bécsi fazekakkal" tettek. Ezt szabad volt árusítani. 1637-ben három céh jött létre a városban. A kötélverők (8 mester) a komáromiakkal együtt előbb Wolfgang Mansfeldt gróf főkapitánytól kaptak szabályzatot s ezt erősíttették meg a káptalannal. 49 Őket a süveg jártok követték a wienerneustadti céh szabályainak átvételével. 50 Végül a harmadik céhet ebben az évben a kőművesek (4 mester) hozták létre, akiknek rendtartását ugyancsak Mansfeldt bocsátotta ki először. 51 A kőművesek — olasz, esetleg német mesterek — téglavetéssel is foglalkoztak. A polgárság számára dolgozott a XVI. században Domenico Temporal. 1619ben Kátz (Olasz) Jánosról tesznek említést a források, akinek Újvárosban volt 44a Uo. 7. k. 807. 1. Vö. : a későbbiekre Batári F. Győri asztaloslegények a XVII. században. Arrabona, 8. k. 1967 93—124. 1. 45 Xántus János Múzeum, Adattár 54. 3. 2. Ellentétben Bedy és Jenéi megállapításával ez a céh nem 1552-ben alakult, hanem a pozsonyi céh 1552. évi statútumait vette át 1625-ben. 46 GySmL:l GyKHL Felvallási jzkv. 7. k. 674. 1. és Céhiratok levéltári gyűjteménye 10. 47 Űo. 7. k. 867. 1. 48 Uo. 8. k. 63. 1. 49 Uo. Céhiratok levéltári gyűjteménye 19. 50 Uo. Felvallási jzkv. 8. k. 199. 1. és Céhiratok levéltári gyűjteménye 14. 51 Uo. 8. k. 62. 1. és Céhiratok levéltári gyűjteménye 35. 156
