Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz. III.

alkalmatlan. Éppen hiánya lenne feltűnő, esetenként magyarázandó. Többnyire kiderül: ásatástechnikai vagy a természeti környezetből adódó okai vannak a hiánynak, különösen homoktalajba ásott sekély sírok esetében. Semmi alapja nincs annak, hogy az avar kori koporsóhasználatot egyes területekre szűkítsük le és a többivel szembeállítva, attól mintegy elidegenítve, csak nyugati (germán, szláv) kapcsolatait hangsúlyozzuk. Más kérdés a tényleges, helyreállított koporsóformák és részletek párhuzamainak felderítése és a láda tárgytörténetében elfoglalt helyzetük felmérése. A hivatkozott kelet-európai és ázsiai koporsóformák (ládák) a két alaptípust képviselik: fatörzsből vájt, teknő alakú, illetve deszkából összerótt, vasszegek és kapcsok, merevítők és lábak nélküli forma. Vas koporsószegekkel az általunk felgyújtott keleti anyagban csak viszonylag későn találkoztunk (a szaltovói kultúra területén). Munkahipotézisként feltételezhetjük, hogy a tápi sírládák egy részére jellemző „szekrényforma", amellyel a szegek, kapcsok, lábak együtt járnak, nem keleti örökség a késő avar kor kultúrájában. Mivel a farészek megfigyelése sokszor áthághatatlan nehézségekbe ütközik, a*, alábbiakban elsősorban a szegek, kapcsok és különösen a pántok párhuzamaival foglalkozom. Mindhárom tárgytípus ismert a római korból (Pannoniából, a birodalom egyéb területeiről és a szomszédos Barbaricumból egyaránt).

111 A pántokat nem koporsóként felhasznált ládákon is megtaláljuk.

112 Ládákhoz tartozhattak a hamvasztásos sírok nagy szögei

113

. Nem hiányoznak a vasalt koporsók az V—VI. sz.-i germán sírokból sem.

114 Az avar korban sem korlátozódik előfordulásuk egy-egy területre.

115 A IX—

X. sz.-ban megritkulnak ugyan a leletek,

116 de később újra előfordulnak.

117 Véleményünk szerint legalább a római kor óta ismert ládatípus bukkan fel újra és újra a temetkezésekben. Érdemes emlékeznünk arra, hogy E. Salin monográfiája az idevonatkozó adatok tárházát nyújtja a meroving—karoling körből.

118 Különösen a pántolt koporsók adatai figyelemre méltóak. Salin is hangsúlyozta: csak a nagyobb, reprezentatívabb vasalásokról esik szó, a felsoroltaknál jóval többnek kellett lennie, ezeket azonban (az ásatástechnika szintjénél fogva) nem figyelték meg. Különösen Közép-Franciaországban jellemző a koporsók pántolása.

119 I. Childerich király sírjának feltárásakor (1653., Tournai, Belgium) írták: „Effossa multe ferramenta vetustate exesa et consumpta propter loci non nihil humecti ritium".

120 A kölni Szent Severinus-templomban feltárt gazdag női sír (VII. sz. első fele) 188 cm hosszú, 65—68 cm széles, ismeretlen magasságú koporsóját is vasalás erősítette.

121 Salin szerint néhány kőszarkofág inspirálhatta a kovácsokat mindkét esetben. A kölni koporsót egyébként merevítőkkel is ellátták. További példa a magyar szakirodalomban is idézett civezzanói gazdag longobárd temetkezés, változatos, vaspántokból kialakított díszítésével.

122 Salin egyébként nemcsak a kőkoporsók (szarkofágok) felé találta meg a kapcsolatot, hanem egyéb ládafélék (ereklyetartók) felé is. A sensi katedrális ládája Szent Colombius ereklyéit tartalmazza. A 84 cm hosszú, 23 cm széles és 24 cm magas ládát a VII. sz.-ra keltezik. Vasvereteivel világosan koporsót formáz.

123 Gáspár Dóra más úton (a római ládikák tanulmányozása során) a már idézett trieri Szent Pál koporsója és egyben ereklyetartója kapcsán jutott ugyanehhez a kapcsolathoz.

124 A IX—

X. sz.-i morvaországi kapcsos, szeges, pántos koporsókat V. Hruby 82