Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz. III.
ismertette. 125 A pántolt koporsók párhuzamait kutatva (egyebek mellett) eljutott a sackraui pántolt ládáig. Megjegyzendő: az avar kori analógiák nem kaptak kellő hangsúlyt Hruby munkájában. Ügy tűnik, hogy a morva koporsók (ha nem is abban a hihetetlen változatosságban, amit Hruby rekonstruál, és amit már B. Dostál is csak megrostálva vett át) 126 közvetlen előzményeit a Kárpátmedence avar kori népességénél találjuk meg. Ez igazán nem meglepő, ismerve azt az ezer szálat, ami a IX. sz.-i morvaországi kultúrát a mi avar korunkkal összefűzi. 127 A speciális célra használt koporsó tárgytörténete nem választható el a köznapi használatú láda történetétől (ahogy terminológiája: szótörténete is művelődéstörténeti következtetésekre adott alkalmat). 128 Mivel tápi koporsóink mögött egykorú, közhasználatú ládaformákat sejtünk, a pántolt koporsók párhuzamainak vizsgálata is erre engedett következtetni, valamint mert a közölt koporsóformák továbbélése — szórványos emlékekkel és nemcsak hazai földön — igazoltnak látszik, végül, mert a magyar koporsó szó a bolgártörök jövevényszavaknak korábban kizárólag honfoglalás előttinek tartott sorába tartozik, 129 fontosnak tartjuk a ládafélék magyarországi történetével kapcsolatos nézetek felvázolását. Az ősforrás Cs. Sebestyén Károly rövid tanulmánya. 130 Eszerint az emberiség egyik legrégibb és sokáig szinte egyetlen bútordarabja Ázsia nomád, sátorlakó török népeinél is megtalálható lévén — az ősmagyarok előtt sem lehetett ismeretlen. Neve feltehetően a török jövevényszó: koporsó volt. „Láda" jelentése idővel elavult, mert a magyarság később, már mai hazájában megismerkedett egy másik ládaformával, amit csakis ládának használtak. Ez volt a szekrény, ami középkori templomokból került a polgári háztartásokba. A bemutatott ácsolt láda (szekrény) alakja a római kőszarkofágokra és bizonyos római faládára emlékeztet. A XVIII. sz.-ban a fiókos francia szekrény (commode) elterjedése után degradálódott az ácsolt szekrény gabona- vagy liszttartó ládává, szuszékká. Ugyanez a gondolatmenet ismétlődött meg szó szerinti idézetként vagy némileg bővítve a későbbi bútortörténeti munkákban. 131 K. Csilléry Klára az ácsolt ládáról írt kismonográfiát. 132 Tanulmányában megtalálható a kérdéssel foglalkozó szakirodalom, a készítés technikájának részletes leírása. A ládatípusok alapvető különbsége éppen előállításuk módjából adódik. Vályúláda készítéséhez tűz és kaparószerszám szükséges, a munka nagy anyagpocsékolással jár és igen hosszadalmas: hónapokig is eltarthat. Az ácsolt láda a fémfejsze ismeretét tételezi fel. A hasított deszkák keresztmetszete körcikk alakú, ez határozza meg a láda szerkezetét. A deszka szélességét a farönk (tőke) sugara adja. Több darab egymás fölé illesztése úgy történik, hogy a deszka szélesebb szélét kiárkolják, ebbe illesztik a következő darab vékonyabb szélét. Csakhogy ezek a deszkafalak nem illeszthetők össze közvetlenül egymással, sem csapolással, sem szögekkel vagy enywel. Közvetítő tagot kell alkalmazni, ez lesz a lábban folytatódó sarokoszlop. A sarokoszlop ugyanilyen deszka, csak dupla vastagságú (vagy természetes fatörzs, az oldaldeszkák számára kiárkolva, mint a novgorodi cserzőkád 133 ). A harmadik fő típus az ún. asztalosláda,, előállításához fűrész szükséges. A fűrészelt deszkák közvetlenül is köthetők: csapolással, szögeléssel, ragasztással. A három fő típus ugyan — feltételezhető kialakulásukat tekintve — fejlődési sornak is felfogható, az általunk vizsgált korban ennek már nincs sok jelentősége, mindhárom technika ismert. A fő» típusok mellett átmeneti megoldások is léteztek (különösen az ácsolt láda és83.
