Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz. III.
halottat famaradványok (A. D. Gracs szerint vályú) vették körül. A sírt 713— 741 között vert kínai pénz keltezi. 92 A mai tuvai néprajzi anyagban nemcsak a hasonló ácsolt koporsóformák találhatók meg, hanem a lábon álló (merevítős) ládaforma is. 93 Koporsó egykori használatára utal a mongol temetkezési terminológia 94 és a tajgavidék néprajzi anyaga. 95 Kirgíziában a kapcsala II. jelű IX. sz.-i pénzzel datált temetőben két lovas sírban is találtak nyírfa koporsót, egy gyereksírban pedig vörösfenyőből vájt ládát. 96 A késő avar kori népesség etnogenezise, kulturális rokonsága szempontjából számba jövő bolgár—török (onogur) és Káma-vidéki területeken sem hiányoznak a koporsóra vonatkozó megfigyelések. Igaz: a Kaukázus előterében és DélOroszországban feltárt, onogurnak tartott temetők (szaltovo—ma jaki kultúra) nem kényeztetik el a téma kutatóját. A katakombasíroknál maga a kamra szolgál a halott védelmére, csak bejáratát zárják el kőlapokkal vagy tölgyfa deszkával. 97 A gödörsírok meg általában sekélyek (a VIII— IX. sz.-i, a mi késő avar korunkkal tehát részben egyidős zlivki típusnál 60—80 cm mélyek). Pletnyova is megjegyezte: a fa a homoktalajban, kis mélységben rosszul konzerválódik. A negatív adatok tehát nem zárják ki a koporsó használatát. Egy-egy véletlen lelet ezt tárgyszerűen is igazolta: a pokrovszkojei temetőben az egyik sírban megmaradt a két hosszanti deszka nyoma, Zlivkiben pedig koporsószegeket találtak. 98 A szarkeli IX— XI. sz.-i nomád temetőben az 1. csoportban 12 sírból ötben, a 2. csoportnál 21-ből 3-ban megtalálták a koporsó nyomát 99 , valamint koporsószegeket 100 . Az erődített város előterében, a két árok között feltárt 12 sírból 3-ban figyeltek meg koporsót. A későbbi Belaja Vezsa XI. sz.-i, már az orosz foglalás utáni temetőjében 101 a sírok 39%-ánál találtak koporsószegekkel erősített (rpoö) és anélküli (rpoöoBHme) koporsókat. A sírgödrök hosszanti oldalai mentén félkör alakú, függőleges mélyedéseket találtak, vagy a sír mindkét végénél, vagy csak az egyiknél. A dél-szlovákiai cölöpös szerkezetek tárgyalásánál — a részletes kifejtés hiányában — nem vehettük figyelembe Artamonova magyarázatát. Szerinte ugyanis ezek a mélyedések a koporsó beeresztésének megkönnyítésére szolgáltak. A dél-oroszországi késői nomádoknál tovább követhető a koporsó és egyéb fakonstrukciók (vájt fatörzs, kamra) használata, 102 egészen a magyarországi kunokig. 103 A Káma-vidék finnugor környezetében már a pjanobori kultúra (i. e. III.— i. sz. V. sz.) temetkezéseit koporsóhasználat jellemzi. 104 Megmarad ez a szokás a felső Káma-vidéki lomovátovói kultúrában, a harinói (III— V. sz.) és a nyevolinói periódusban (VI— VIII. sz.) is. 105 A nyevolinói temetőnél fatörzsből vájt koporsókra következtethetünk. 106 Koporsót használtak az alsó Kámánál is (bahmutyinói műveltség, II— VII. sz.). 107 Volgai Bolgária VIII— IX. sz.-i temetőiben a koporsóhasználat általános — a viszonylag kevés famaradvány ellenére is. 108 Tankejevka esetében erre utal, hogy a sírok mintegy negyedrészében találtak famaradványt, ezek a temető egész területén elterjedtek, függetlenek a sír méreteitől, mélységétől, szerkezetétől és a leletanyag jellegétől is. 2,5—3 cm vastag deszkákból készültek a koporsók, 15— 20 cm-es magasságot lehetett megfigyelni. 109 Bolsije Tiganiban még elszenesedett deszkadarabokat is feltártak. 110 A fentiek alapján megállapíthatjuk: a koporsó használata a népvándorlás korban nemcsak nyugaton, hanem keleten is olyan széles körben elterjedt, általános szokás volt, hogy pusztán meglétének ténye további következtetésre 81
