Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz. III.
végű gödörformával vagy cölöpös szerkezettel. Az első esetben nyilvánvaló: a padkán belül koporsónak is jelen kellett lennie. A padkák magassága egyébként is sugallja a koporsóval való összekapcsolást: általában a megszokott koporsómagasságnak felelnek meg. Kivételek természetesen akadnak, de nyilvánvaló: a sírfenék felett 8 cm-rel hagyott padka nem szolgálhatott a fedél tartására. A padka és a koporsó összefüggésére utalnak a sopronkőhidai „hamis padkák": a koporsó mellé, annak tetejéig a legutoljára kidobott, az altalajjal azonos fehér homokot töltötték vissza. 69 Ami a cölöplyukakat illeti: a lemélyített végű gödörforma általában nem társul cölöplyukas szerkezettel, illetve csak olyannal, amelyiknél a cölöpnyomok (merevítők?) csak a sír aljáig követhetők. A két forma egymásnak kölcsönösen megfelel, mélységük azonos, sőt a síron belüli helyzetük is (általában a sírgödör — pontosabban a koporsó — végeinél, néha középen is). A lábakon álló, hevederes koporsóforma rekonstrukciójához a cölöplyukak tanúságától függetlenül jutottunk el. Ezzel azonban reális magyarázatot kapunk a cölöplyukak nagy részére is: a kétféle megfigyelés erősíti egymást. Kétségtelenül vannak olyan megfigyelések, amik nem illenek bele ebbe a rekonstrukcióba. A cölöpök egyes esetekben nincsenek kapcsolatban a megmaradt koporsóelszíneződéssel, más esetekben olyan magasságig követhetők, hogy az kizárja a koporsóval való azonosságot. Valószínű, hogy ezekben az esetekben a koporsóban nyugvó halottnak még külön sírkamrát is szerkesztettek, a padkát a koporsó fölött is átfedték, a sírgödör szélét a koporsón kívül is kideszkázták és átfedték. Ilyen kamrákkal már csak azért is számolnunk kell, mert Dél-Szlovákiában feltártak igazi sírkamrákat, hasonlókat azokhoz, amelyeket Török Gy. közölt Pécelről. 70 A legjobb példákat L. Kraskovská közölte Cseklészről (Bernolákovo) 71 , illetve Pozsonybesztercéről (Záhorská Bystrica). 72 Mindkét temetőből ismertetett koporsós temetkezéseket is. A kamrákat összeácsolt gerendák alkotják, ezek 10 X 10 cm, ill. 10 X 20 cm vastagságúak voltak. Esetenként kimutatható volt, hogy a ló és lovas külön, egymástól elválasztott részbe került. Kamrák lehettek azokban az érsekújvári, zsitvatői, párkányi, alsógelléri lovas sírokban is, amelyeknek sarkaiban — néha a ló és a lovas között is — cölöplyukak kerültek elő. Arra is van példa, hogy a kamrán belül a lovas koporsóban nyugodott. Végül olyan kamrákat is ismerünk, amelyeknek oldalfalai nem gerendákból, hanem deszkákból készültek. Azok a dél-szlovákiai avar kori temetők, amelyekből csak — a nagyokhoz viszonyítva — kevés információ áll rendelkezésünkre (előzetes jelentések), nem mondanak ellent a koporsóhasználat feltételezett általánosságának. Ugyanez mondható el a szlovákiai IX. sz.-i temetőkről. Mindegyikből kerültek elő deszkamaradványok (koporsók), bár számarányuk meg sem közelíti a sopronkőhidai, csorna-hosszúdombi temetőkét. Nyitra-Lupkári 73 csak 10%-ot ért el a famaradványos sírok aránya, Magyargurab (Vel'ky Grob) 74 temetőjében már 16%-ra emelkedett, ezt a számot azonban jelentősen növelné az eredeti dokumentáció tanulmányozása, hiszen majd minden sírnál oldalra fordult koponyáról, leesett mandibuláról tudósít a sírleírás. Azok a temetők, amiket A. Tocík közölt, nem mind egykorúak, nem is egyformán reprezentatívak. 75 A legkorábbi, valóban tisztán IX. sz.-i zsitvaszentmihályi (Michal nad Zitavou) temetőben sok a koporsós sír (22%), megközelíti már a Kisalföld déli részén tapasztalt arányokat. Bár szintén nem tartoznak a szorosan vett Kisalföld területéhez, nem érdektelen bevonni vizsgálatunkba a szakolcai (Skalica) halomsírokat. 76 Az 1922—2376
