Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz. III.

ban feltárt mintegy harminc halomsírról nem maradt dokumentáció, annyit tudunk csak, hogy néhány esetben tölgyfadeszkából készült koporsóban, egy esetben fatörzsből vájt koporsóban találták a halottakat. 1943—44-ben 38 halmot tárt fel V. Budinsky—Krícka, közülük 7 semmiféle temetkezésre utaló maradványt nem tartalmazott, egy pedig annyira bolygatott volt, hogy további következtetésre nem használható. A halmokban hamvasztásos sírok is voltak, bennünket itt csak a csontvázas sírok érdekelnek. Összesen 66 csontvázas sír került elő, közülük 3 nem értékelhető, 38-ban a számításba vehető sírok 60%-ában megfigyeltek deszkanyomokat (koporsókat). A harmincból huszonhárom halomban találtak faszerkezetet. Feltételezhetjük tehát, hogy a IX. sz.-i halomsírokba koporsóval temettek. Számos esetben figyeltek meg elszenesedett vagy részben elszenesedett deszkákat.

77 Budinsky—Krícka feltételezte, hogy már eleve szenesedett deszkákat használtak fel. A 18. halom kettős sírjánál, illetve a 33. halom 1. temetkezésénél a tetődeszkák keresztirányú merevítőit is észlelték.

78 Az utóbbinál először a téglalap alakú „keret" (azaz az oldalak) elszenesedett, 2—6 cm-es csíkjai jelentkeztek, majd feltárták a három párhuzamos, 6—10 cm széles, keresztirányú elszíneződést (a merevítőket), végül a barna, meg nem égett, hosszanti szálirányú, az egész felületet beborító famaradványokat. 5.2. A Kisalföldön és a hozzá közvetlenül csatlakozó peremterületeken a fentiek értelmében a VII—

IX. századokban általános szokás volt a halottakat koporsóba fektetve temetni. Gyakorlatilag mindenkit koporsóban temettek el, etnikumra, rangra, nemre, életkorra való tekintet nélkül (a „koporsót" ez esetben tágabb értelemben használtuk, a sírkamrákat is beleértve). Nincs semmi alapja az olyan számítgatásoknak, kombinációknak, amelyek akár etnikai (szláv — nem szláv), akár szociális különbségeket sejtetnek a „koporsós" és „koporsó nélküli" temetkezések mögött. Ebben semmi különös nincs: Avaria egyéb területein, sőt szinte egész Eurázsiában ez volt a helyzet. A régibb magyarországi ásatások majd mindegyikéből előkerültek — ha az ásatási technika fogyatékosságainak megfelelően csak szórványosan is — a koporsókapcsok, szegek vagy pántok, illetve megfigyelték egy-egy esetben a koporsó korhadt nyomait, padkákat, cölöpöket. Az újabb feltárásokban ezek a megfigyelések megsokszorozódtak. 5.3. Már Z. Cilinská hangsúlyozta, hogy Európában Ny-on és É-on egyaránt általános a koporsóhasználat ebben a korban.

79 Ezzel kapcsolatban elég az öszszefoglaló munkákra hivatkozni.

80 Kevésbé ismert (vagy csak kevésbé hangoztatott), hogy az eurázsiai füves pusztákon, illetve az északibb erdős zónában pontosan ugyanez a helyzet. Közismertek a szkíta kori faépítmények, sírkamrák a keleti sztyeppéken.

81 Nem számítanak ritkaságnak a hun kori sírkamrák és koporsóleletek sem.

82 Késői „hun" (V—

VI. sz.-i) fakonstrukciókra hivatkozott már A. Tocík is.

83 A kudirgei fakoporsók szerkezete teljesen azonos azokkal, amelyet mi rekonstruáltunk.

84 A bemutatott koporsó erdeifenyő deszkákból készült. Fenekét két széles deszka alkotja, amit 20 cm-es keskeny deszkák fednek. Méretei: H. 205 cm, sz. 65 cm, m. 26 cm (ez egyben az oldaldeszkák szélessége is). Fedődeszkákat nem találtak. A sírról készült metszetrajz a halott fölött, koporsómagasságban kősort jelez: ez a helyzet csak úgy képzelhető el, ha fedett koporsót feltételezünk. Gavrilova szerint a faanyag (erdeifenyő) annyiban meglepetést jelent, amennyiben korábban vörösfenyő a megszokott. A közölt sírt 575—577 között vert pénz keltezi. Tuvában a kokeli menti nagy (különböző korú temetkezéseket tartalmazó) kurgáncsoportból nemcsak a türk kori (VI—

VIII. sz.-i) temetkezések érdemel77