Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz. III.
1966-os ásatást vesszük figyelembe, ekkor ugyanis a sírok 88,9%-ában találtunk valamilyen utalást koporsó egykori jelenlétére, a többi sekély gyereksír volt. Sopron, Présháztelep 33 IX. sz.-i temetőrészletében 71% volt a korhadt koporsódeszkákat megőrző sírok aránya, 66%-ban mozdult el a koponya. A leletek (edények) elmozdulása itt azért nem volt jellemző, mert legtöbb esetben a koporsón kívül helyezték el őket. Egyetlen lemélyített aljú sírt találtunk — viszont végül is minden egyes sírban ki tudtuk mutatni a koporsó egykori jelenlétét. Alig rosszabb az arány a közelmúlt ásatásainál. Bágyog-Gyürhegyen 3/ > a homoktalaj, illetve a feltárás módszere („asztalra bontás") nem kedvezett a fakorhadék megfigyelésének. A rajzos dokumentáció csak 15%-nyi csontelmozdulást rögzített (meg kell jegyeznünk, hogy az ásatási napló idevonatkozó feljegyzéseket egyáltalán nem tartalmazott). A leletelmozdulások száma már igen tekintélyes (77% a megfigyelhető esetekből). Az összes sírok 58,7%-ában volt valamilyen jele a koporsónak, leszámítva a bolygatott vagy egyéb körülmény miatt nem értékelhető eseteket, ez a szám 71,2%-ra emelkedik. A szili 1. homokbányában 35 feltárt sírok legtöbbjében se csontváznak, se fakorhadéknak semmi nyoma nem maradt a homoktalajban, az előkerült edények 66%-át azonban eldőlve találtuk. Sopronkőhida 36 IX. sz.-i temetője szinte ontotta a szebbnél szebb koporsónyomokat, a Török Gyula által feltárt sírok 63%-ában észlelhető volt az elkorhadt deszkakoporsó. A közölt sírrajzok nem mutatják a csontok elmozdulását; a lemélyített sírgödör nem jellemző itt, és az elmozdult edényekkel sem érvelhetünk, hiszen azokat zömmel a koporsón kívül helyezték el. Ha elfogadjuk, hogy az edényeket a koporsóra állították (ami nem minden esetben igazolható), 37 akkor a koporsóra utaló jelek előfordulási aránya már 87,6%-ra emelkedik. A kisebb leletmentések és a régi ásatások koporsóra vonatkozó adatai nem jellemzőek, annyit azért érdemes megjegyezni, hogy szinte minden alkalommal került elő valami. Tanulságos a két nagyobb ásatást értékelni ebből a szempontból. Győr, Téglavető dűlőn 38 11 esetben jegyezte meg Börzsönyi A. a fakorhadék jelenlétét, ezzel szemben 21 sírból közölt vagy tett el koporsóvasalást, koporsószeget. A Féttich-féle mosonszentjánosi 39 ásatás naplója összesen ötször említi fakorhadék jelenlétét, míg a hitelesítő ásatáson a sírok felénél megfigyelhető volt! Sőtér Ágost nemesvölgyi'' 0 (EdelStal, Burgenland) ásatásának ismertetésekor hangsúlyozta, hogy itt koporsónyomot nem talált, a 126. sírból viszont „öt vaskengyel" megnevezéssel koporsókapcsokat közölt. A 63. sír „két vaskengyele" is koporsókapocs volt. Csunyban u (Cunovo, Szlovákia) 151 sírt tárt fel, a 126.-nál vette észre először az elkorhadt deszkák nyomát. Az utolsó 25 sír közül aztán már 6 esetben észlelte (24%). összefoglalásában leírta, hogy „több helyen egyenszögű, 2—4 cm vastagságú, barnaszínű, hossznégyzetalakban jelentkezett vonalakat" talált, amilyenéket sem Mosonszentpéteren, sem Nemesvölgyött nem vett észre. Mosonszentpéteren^ 2 még az 1929—30-as Fettich-féle ásatás sem gyarapította nagyon a megfigyelések számát. Mindenesetre, itt már észrevettek fakorbadékot (igaz, csak egyetlen esetben). Az osztrák és dél-szlovákiai területeken nagyjából ugyanaz a helyzet, mint nálunk. A régebbi kutatás csak szórványosan emlékezett meg fakoporsókról, a modernebb feltárások egyre több adatot hoznak napvilágra. ZUlingtal' 13 (Völgyfalu, Burgenland) 200 feltárt avar kori sírja közül 24-ben észleltek fakorhadékot (koporsót) : 12%. Lajtapordányban Ví (Lei'thaprodersdorf, 72
