Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz. III.

Burgenland) az 1925-ös ásatás során csak egy sírban észleltek koporsót (Totenlade), még néhány esetiben sírfalak deszkabélésére gyanakodtak. A Bécs 'közelében levő zw öl faxingfö temető 216 sírja közül már 58-ban (26,8%) vették észre a fakorhadék jelenlétét. Bár a sírgödör formálására itt sem jellemző a lemélyítés (1 eset), és a leletek (agyagedény) helyzetét sem közlik minden esetben, a leírt csontelmozdulások és egyéb jelenségek alapján 90 sír ,(41,6%) esetében a publikáció alapján kikövetkeztethető volt a koporsó jelenléte. Az ásatok és a publikáló idevonatkozó nézetei tanulságosak számunkra, ezért bővebben foglalkozunk velük. A korántsem meggyőző (nem dokumentált, sőt leírásban sem részletezett) ásatási megfigyelések alapján háromféle fakonstrukcióval számoltak: a koporsón (18%) kívül a gödör kíbélelésévelkideszkázásával (Verschalung) és a vázak alatt vagy felett elhelyezett deszkákkal (Totenbrett). E két utóbbi olyan elképzelés, ami elég gyakran bukkan fel az avar korral foglalkozó közleményekben. Egyértelműen dokumentálni máshol sem sikerült. Az általunk feltárt sírok egyikében sem fordult elő, ellenben a viszonylag szűk sírgödrök egyik vagy mindkét oldalfalához igen közel találtuk a közönséges koporsók oldaldeszkáit. Véleményünk szerint az ásatok tévedtek, túlbonyolították a gyenge, különben is egyenetlen megtartású koporsónyomokra vonatkozó megfigyeléseiket.

46 A zwölfaxingi temető esetében különösen gyanús — szerintünk nem lehet véletlen —, hogy a kideszkázott gödrökre vonatkozó adatok 3 kivételével az első ásatási szakaszból származnak, a maradék három is a második szakasz elejéről való. A csak a váz felett megfigyelt deszkanyomok ugyancsak az első ásatási szakaszból valók (egyetlen kivétellel). Az ásató szubjektív megítélése játszhatta a főszerepet, ez került bele természetesen az ásatási naplóba és onnan a publikációba. Maga Lippert is hangsúlyozta, hogy a kideszkázásról „laut Fundprotokoll" ír! A koporsót közvetve igazoló jelenségek közül a koponya legurulását-elmozdulását fejtámasz pusztulásával magyarázta Lippert (szintén nem áll ezzel egyedül).

47 A tápi temető elemezése meggyőzhetett arról, hogy logikusabb, egyszerűbb és a nagy előfordulási arányt is könnyebben magyarázza, ha koporsó jelenlétét tételezzük fel. Különösen vonatkozik ez a zwölfaxingi 2. sírra, ahol a 2. és 3. csigolya között 6 cm távolságot észleltek, és ebből lefejezésre következtettek, tetézve a jelenség erőltetett magyarázatával („harcban elesett", ill. „a visszajáró halottól való félelem diktálta halál utáni lefejezés" ...). Mivel a jelenség — a csontok elmozdulása — a koporsó feltételezése esetén egyszerűen magyarázható, semmi szükség nincsen az ilyen spekulációkra.

48 A Lajta-hegységi Sommerein (Niederösterreich)

49 avar kori temetőjének feltárása során (1967-től) szinte minden sírban megfigyelhető volt a koporsó (73%). Általános koporsóhasználatról tanúskodnak az újonnan feltárt és közölt alsó-ausztriai IX. sz.-i temetők is. Tullnban

50 36 sírból 12 esetben (33%) figyelték meg a téglalap alakú elszíneződést, benne a beszakadt fedél nyomait. A rekonstrukció is hasonló a tápiakhoz: mintegy 40 cm-es magassággal, a 28. sír esetében három fedéldeszkával számolt H. Friesinger. Pottenbrunnban

51 ugyancsak 14 koporsónyomot találtak (63 sírból: 22%), a sírok azonban általában igen sekélyek voltak. A 41. sírban 20 cm széles, egy coll vastag deszkák alkották a fedelet és a koporsó fenekét, a 29. sír koporsójának deszkái vörös- vagy feketefenyőből készültek. A kisebb temetőrészleteket is tartalmazó területi összefoglalásban Friesinger hangsúlyozta, hogy a katalógusban felsorolt temetők nagyobb részében többször figyeltek meg koporsókat. A különböző megtartás alapján nem lehetett ugyan mindenütt kimutatni, de jelenlétét általánosan fel73