Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz. III.

3. A koporsó egykori meglétét számos olyan sírban is igazolni tudtuk, ahol nem maradt elszíneződés. A 20., 28., 80. sírokban (illetve a 32.-ben menthetetlen állapotban, a 103.-nál a kidobott földben) koporsóvasalásokat találtunk anélkül, hogy a deszkák nyomát a leggondosabb nyeséssel kimutathattuk volna. Ebből már eleve következik, hogy a koporsóval temetettek szánna jóval meghaladhatta a dokumentált esetek számát. Az alábbi elemzések alapján biztosra vehető azoknak a síroknak az idetartozása is, amelyekben a csontok (elsősorban a koponya), ill. a leletek (elsősorban az agyagedény) elmozdulása-eldőlése csak a koporsó egykori jelenlétével, bedőlésével magyarázható. Látni fogjuk, bogy nagyon valószínű a koporsó jelenléte ott, ahol mélyebbre ásták a gödör két végét. 3.1. Bizonyos korreláció figyelhető meg a sírmélység és a koporsót igazoló elszíneződés megléte között. A 0—100 cm közötti mélységcsoportban (40 sír) egyetlen esetben észleltünk koporsóelszíneződést (24. sír, de ez is határeset, lévén 95 cm mély), egy továbbiban pedig feltételezhetjük jelenlétét (74. sír) — azaz .mindössze 5% az eredmény, 100—150 cm között 43 sírból 12 eset = 28%, 150—200 cm között 30 sírból 19 eset = 63%, 200 om-nél mélyebben egyetlen sír volt (9. sz.) — ez történetesen tartalmazott koporsót. Ebből azonban nem az következik, hogy a mélyebb (gazdagabb) sírokba többször tettek koporsót, hanem csak az, hogy minél mélyebb gödörbe került a koporsó, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy korhadt nyoma megmaradjon. Természetesnek tartjuk, hogy a koporsódeszka elkorhadása után csak abban az esetben marad meg elszíneződött nyoma, ha több feltétel együttesen teljesül. Az elszíneződés észlelhetősége függ a talajfajtától, a vízháztartástól, ill. a sírgödör mikroklímájától, a felhasznált fafajtától, a deszkák vastagságától stb. A sírmélység egyrészt a gödör adottságait befolyásolja, másrészt maga is a szociális helyzet függvénye lévén feltehető, hogy együtt jár nagyobb, vastagabb, értékesebb faanyagból készült koporsók használatával — ez a két körülmény elégséges magyarázat a fenti megfeleléshez. 3.2. A koponya helyzete megfigyelhető volt 72 esetben, ebből koporsónyommal 30 eset = 42% A 'koponya elmozdult 28 esetben, ebből koporsónyommal 11 eset = 39% 39% ~37%~ A sírleírásoknál közöltük a megfigyelhető esetekben a koponya helyzetét. Nem vettük figyelembe azokat a sírokat, amelyeket bolygatás ért, illetve azokat sem, amelyeknél a koponya csontjainak rossz megtartása, összetöredezése miatt helyzetét nem lehetett pontosan rögzíteni. Számos esetben tapasztaltuk, hogy míg az alsó állkapocs a helyén maradt, a koponya félrebillent, felfordult, hátrabukott, néha kisebb-nagyobb távolságra elgurult eredeti helyéről. Logikus feltételezni (amint arra a sírleírások során is utaltunk), hogy az ilyen jellegű elmozdulás többnyire csak akkor következhet be, ha erre megfelelő hely áll rendelkezésre (üreg = koporsó belseje).

11 Ha a föld szorosan fogja a koponyát, ilyen elmozdulás csak különleges körülmények között, ritkán jöhet létre. A leírt jelenséget számos kutató úgy magyarázza, hogy a halott fejét feltámasztották, pusztuló (szerves) anyagból készült párnára tették — ennek pusztulása okozná tehát az elmozdulásokat.

12 A tápi temető esetében ennek igen kicsi a valószínűsége. A megfigyelhető koponyák a váz többi részével mindig egy mélységben — egy síkban kerültek elő (kivéve, ha belesüllyedtek az egyenetlen sírfenék 48