Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Balázs P.: Győr város gazdálkodása a feudalizmus utolsó évtizedeiben

vétel 6,2%-a), amihez az előző évből is áthoztak 3 ezer forintot. A gába összege 1822—1828 és 1828—1834 között egyaránt évi 7755 forint (a bevétel 8,0, illetve 8,3%-a) volt. Az egyes városoknál a gába kivetési kulcsa nem azonos. Viszonylag magas a szerény költségvetésű Esztergom háziadóból származó bevétele (6831 forint), nemkülönben a Győrrel nagyjából hasonló összegekkel gazdálkodó Soproné (13 500 forint), Debrecen lakosainak 11 130 forint háziadójából viszont 10 838 forint nem folyt be a város pénztárába. Meglepő a Győr városi sörfőzökre kivetett úgynevezett accisa magas, 5719 forintos (az egész bevétel 4,4%-a) összege, amelyből Lauter József 853, Müller Károly 2481 (mindketten győrszigetiek) és Winkle Ferenc (újvárosi) 2200 forintot (azaz hárman együtt 5534 forintot) fizettek. A másik három személyre (feltehetően kocsmárosok) együtt kettőszáz forint sem jutott. Mint már korábban szó volt róla, a szeszmérés joga az 1743. évi kiváltságlevél után is július és augusztus hónapokban a kincstáré maradt, e jogot viszont a város megváltotta.

7 Fennmaradt viszont az ellentét a győri káptalannal, s 1773-ban a város a Kamaránál tett panaszt a káptalan bor- és sörmérése ellen.

8 Az 1834/35. évi accisa összege 2296 forint, 1841-ben azonban a város — hivatkozván a házipénztár nehéz helyzetére — az előző években szokásos váltóforint helyett a kivetést pengőforintra változtatta. Az intézkedés ellen a sörfőzők és a kocsmárosok a Helytartótanácshoz fellebbeztek, de ott kérésüktől „elmozdíttattak".

9 Győr város az 1840-es évektől sörházát évi 800 forintért bérbe adta (ez az összeg 1600 akó sör árának felelt meg). A két győrszigeti sörfőző július és augusztus hónapban minden Győrbe hozott akó sör után 51, a többi hónapban 30 krajcár vámot tartozott fizetni.

10 Debrecennek a sörf őzöktől beszedett haszonbér-jövedelme nem haladta meg a 3 ezer forintot, pálinkamérés utáni jövedelme viszont több mint 15 ezer forint volt. A Karmelita téren, a Bécsi utcában, a Duna utcában, a Király utcában, a Bástya utcában stb. végzett járdakövezés költségeinek 2/3-át a város az érintett háztulajdonosokra hárította. Az 5506 forint követelés az összes bevételek 4,2%-át jelentette. Az „évi és heti sokadalmi jövedelmek" címszó alatt a piaci helypénzekből és az évi hat országos vásár alkalmából a fabódék béréből és a „lóállásokért" befizetett 3643 forintot (az egész bevétel 2,8%-a) könyvelték el. E bevételek öszszege az 1822—1828. évek átlagában még 8430 (az egész bevétel 8,6%-a), 1828— 1834 között pedig 7917 forint (az egész bevétel 8,9%-a) volt. Feltételezhető, hogy az 1820-as évek közepén a város még maga adminisztrálta a piaci és a vásári pénzek beszedését,

11 1846/47-ben viszont a helypénzszedés jogát évi 2040 forintért bérbe adta. A lóállásokért egész évben 80, a fabódék használata fejében 1013 forintot szedtek be. A két utóbbi bevétel vásáronkénti részletezései azt mutatják, hogy a legélénkebb forgalmú a nagyheti, a legkevésbé frekventált a Piroska-napi vásár volt. Debrecen vásári jövedelmei meghaladták az évi 4 ezer forintot. Az „erdei és jűbér" adó (összesen 2373 forint, az egész bevétel 1,8%-a) legjelentősebb tétele a városi legelőkre hajtott 1468 tehén, ökör, illetve ló után (darabonként 1 forint 12 krajcár) befolyt fűbér, amelyet az adószedő hivatal a hadiés a háziadóval együtt vetett ki és hajtott be. A tanács a város közlegelőn kívüli rétjeit néhány tíz forintért bérbe adta (elsősorban birkák kihajtására). 2— 3 száz forint közötti összeg rőzseeladásból folyt be. Külön fejezetként szerepel a bevételek között, de logikusan itt említhető a Duna mentén és az ún. Huszár414