Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Balázs P.: Győr város gazdálkodása a feudalizmus utolsó évtizedeiben

négy vásárló (Bezerédj Ignác 1943 forintot, Preng Mihály két 190 öles telekért 2428 forintot, Unger Ferenc két 232 öles telekért 2177 forintot és Szűts Antal három 232 öles telekért 3990 forintot) fizette be. A 18 telekvásárló közül viszont négyen csupán néhány öllel egészítették ki eddigi tulajdonukat, aminek vételára nem haladta meg a 20—20 forintot. Győrött 1820-ban kezdték meg a várfalak bontását, s ezek feltöltött árkain épült fel a Ferenc- és Ferdinándváros. A védfalak bontásával párhuzamosan 1820—1846 között 82 436 öl területen alakítottak ki telkeket, amelyekből ugyanezen idő alatt 60 893 ölet 209 907 forintért bocsátottak áruba. A vásárlók többsége egy-egy lakóház építéséhez 200—300 öles telket vett magának, de szép számban akadtak olyanok is, akik — valószínűleg spekulációs célból — nagyobb területek (pl. 1824-ben Hinár János 507, 1825-ben Berzauter Mátyás 892, 1838ban Korbonits István 867 öl) birtokába jutottak. 1845-ben a gyáralapító Hoffmann Ferdinánd és Leuschner Ottomár közösen vásároltak meg 564 öl területet.

4 1846/47-ben az eladott telkek árából befolyt városi jövedelem Székesfehérváron és Debrecenben nem éri el az ezer forintot, de Sopronban és Esztergomban is csak 2—3 ezer forint között van. A telekhivatali jövedelmekből származó 12 435 forint (az egész bevétel 9,6%-a) élénk ingatlanforgalomra vall. E bevételek az 1822—1828 közötti (3855 forint, vagyis az egész bevétel 4%-a) és az 1828—1834 közötti (4302 forint, vagyis az egész bevétel 4,8%-a) átlaghoz képest jelentősen, mintegy háromszorosra emelkedtek. A kölcsönadott tőkepénzből az adósok — felmondás révén vagy önként — 1846/47-ben 12 012 forintot (az egész bevétel 9,2%-a) fizettek vissza a város pénztárába. A 19 tételben elkönyvelt bevételből ezer forintot meghaladó összeggel csupán Lukárdy Ferenc (2500 forinttal) és Szűts Antal (ugyancsak 2500 forinttal) neve szerepel. Mint már korábban említettük, Győr nem tartozott az eladósodott városok közé, a pénztárt „kedvezőleg" és „szenvedőleg" illető tőkék nagyjából kiegyenlítették egymást. Az 1846 októberi állapot szerint a város kintlévőségeinek összege 55 ezer forint, amelyből 7500 forint a kincstár 1790-es évekből fennálló kölcsönzése (2,5%-os kamatra!). A 70 adós közül a legtöbbel (10 ezer forinttal) Winkle Mátyás sörfőző maradéki tartoznak 1824-től, a legkisebb adósság a Karpf testvéreké (72—72 forint) 1845-től. Az adósok között jó nevű iparosok, kereskedők és közismert tisztviselők egyaránt megtalálhatók, pl. Korbonits István főjegyző 360 (1838-tól), Latesz Jakab sertéskereskedő 400 (1842től), Hoffmann és Leuschner gyárosok 1293 (1845-től), Jankó Mihály szolgabíró 280, Baranyai Ferenc asztalos 450, Hupka Alajos üveges 600, Zergényi József kalapos 900, Bezerédj Ignác táblabíró, földbirtokos 1200 forinttal (ez utóbbiak 1846-tól) tartoznak a városnak. Az adósok közül sokan városi telek vásárlásához vettek fel kölcsönt a város pénztárából. A kamatláb 6% volt.

5 A várost „kedvezőleg illető tőkék" kamatjainak összege 1846/47-ben 3646 forint (az egész bevétel 2,8%-a) volt. A város kamatbevételeinek átlaga 1822— 1828 között 2496 forint, ami az 1828—1834-es esztendőkre 1605 forintra esik vissza (a bevétel 2,6, illetve 1,8%-a). 1846/47-ben Sopron kamatbevétele mindössze 64, Esztegomé 2371, Debrecené 4588 (ebből azonban 3463 forintot nem fizettek meg), végül Székesfehérváré 11 282 forint. A kincstár részére kivetett (telek, ház és polgári haszonvétel) utáni adó

6 minden forintja után az adózó még 20 krajcárt a városi házipénztár részére is tartozott fizetni. A háziadó (gába) 1846/47. évi összege 5138 forint (az összes be413