Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Gecsényi L.: Győr megye gazdasági-társadalmi helyzetének néhány kérdése a XVII–XVIII. sz. furdulóján

Az állandó árvizektől sújtott Vénekre 1713. április 20-án adott ki a főapátság perjele telepítési felhívást. Ebben kilátásba helyezte, hogy a 3 évi szabadság után, mely alatt a halfogás negyedével adóznak, a véneki partokon szabad aranyászást biztosít számukra. Tartoztak viszont 3 hordó bor kimérésével, 2 napi kaszálással és gyűjtéssel, szárítással, aratással, egy hajóteher fa felvágásával és Győrbe szállításával. A felhívás eredményeként 1715-ben 8 jobbágy és 3 zsellér élt már Véneken, valamennyien halászok.

43 1712-ben a majd 200 esztendeje puszta Sebes, káptalani falu is megtelepült, részben az otthon nélkül maradt szomszédos gyirmótiakkal. A teljesen elvadult, elhagyott határral a telepesek azonban nem tudtak megbirkózni, és így két év múlva Gyirmótra költöztek át. A gyirmóti telepítési szerződés súlyos megszorításként alkalmazta azt a kikötést, hogyha régi gyirmóti lakos tér vissza a falujába, semmiféle szabadságban nem részesül. Ez vonatkozott a Sebesről átköltözőkre is, akik közül csupán a földesúri ispáni teendőket ellátó jobbágy kapott mentességet. A más faluból jött jobbágyok viszont — a dézsmafizetés kivételével — megkapták a szokásos 3 éves szabadságot. A község jogot kapott a puszta helyek és a halászó helyek bérletére. Külön szabályozták a jobbágyok költözését. Az elköltözni szándékozó jobbágy köteles volt a telekre maga helyett mást állítani.

44 1715 márciusában a győri jezsuiták az évtizeddel előbb elmenekült és ez idő tájt Bezi, Markota, Réti, Győrsziget és Lébény falvakban élő sövényházi jobbágyaikat hívták vissza falujukba. A felhívásra pünkösd táján 8 család telepedett le, akikkel egy év múlva úrbéri szerződést kötöttek. A nehéz feltételek miatt azonban nem maradtak meg hosszabb ideig Sövényházán. Őket 1718-ban a Német Birodalomból érkezett 37 család követte, akik végleg benépesítették a falut.

45 Szentivánon 1718-ban és 1719-ben horvátok és magyarok telepedtek le, miután a falu „egy s másféle nyomorúság miatt teljes pusztulásra jutott". A 12 horvát család (Gubovics, Sanovicz, Dusics, Zsebetics, Dedovics, Stefanies, Nedovics, Musics, Butkovics, Rubies, Burgics, Sibraisics) Mosón megyéből: Oroszvárról, Bezenyéről, Horvátkimléről, Dunacsunból jött új lakóhelyére, ahol csekély pénzbeni megváltásért az elköltözött magyar jobbágyok kész házaiba költözhetett.

46 1719-ben az Esterházyak gesztesi uradalmához tartozó Tápra 11 horvát eredetű jobbágycsaládot hoztak, miként ezt a Husics, Telaskovics, Prulovics nevek mellett előforduló „Horvát" családnevek sejtetni engedik. A „Horvátok" származási helyére utalnak a nevükhöz kapcsolt jelzők „aliter Kimlei" és „aliter Vilonyai".

47 Ugyanezen évben a Viczay- és Kaunicz-tulajdonban levő szigetközi Ladamért magyar jobbágyok szállták meg. Nem ismerjük a pontos időpontját az öttevényszigeti horvát és német, valamint a pinnyédi német lakosság beköltözésének.

48 Az 1720-as országos összeírás szerint Gyirmóton (15), Szentivánon (12), Sövényházán (37) több, a megye más falvaiban néhány német és horvát eredetű család él. Éppen a nem szervezett, nem összefüggő telepítések, az idegen nemzetiségűeknek magyar lakosság közé történő beékelődései magyarázzák, hogy — az előző századhoz hasonlóan — néhány év múltán csupán a felsorolt csoportok őrizték meg anyanyelvüket. A tárgyalt időhatárokon túl 1729-ben települt Csanak — a helyi feljegyzések szerint — Pfalzból és az 1760-as években Gyirmót.

49 A két kiegészítő bevándorlással zárult le teljesen az idegen nemzetiségű lakosság Győr megyei beköltözése. Az egykori puszta helyek benépesülése mellett, a már említett csanaki szőlő388