Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Gecsényi L.: Győr megye gazdasági-társadalmi helyzetének néhány kérdése a XVII–XVIII. sz. furdulóján

hegyhez hasonlóan, a XVIII. század első évtizedének végére Écsen (76 adózó), Kisbarátin (27 adózó), Nagybarátin (15 adózó), Szemerén (5 adózó) alakult ki kisebb-nagyobb hegyközségi település. A sági szőlőhegyen kunyhókat építettek az 1683 után visszatért lakosok leszármazottai, néhány vincellér és hegymester.

50 A hegyközségek lakói ekkor még csupán földrajzilag különültek el az „anyafalutól" és csak majd egy évszázaddal később követte ezt politikai önállósulásuk. Noha a négy teljes és hat részleges telepítéssel a megye településhálózata kiegészült, lakossága számottevően gyarapodott, az 1715. és 1720. évi országos összeírások adatai szerint a két időpont között mindössze 56 fős növekedés állapítható meg.

51 1715-ben 1885, 1720-ban 1929 adózót vettek számba. Az irreálisan alacsonynak tűnő növekedés okát keresve azt láthatjuk, hogy nemegyszer az összeírok nyilvánvaló pontatlanságával állunk szembe. 1715-ben külön-külön rögzítették a jobbágyok és a zsellérek számát, míg 1720-ban ugyanezt összevontan adták meg. Ebből kiderült, hogy több esetben csak a jobbágyokat írták össze és a zselléreket kihagyták. Az okok közé sorolhatjuk az adózó jobbágyok számának eltitkolásával kapcsolatos törekvéseket, amelyekre az országos összeírás és a megyei adóösszeírás adatainak különbözősége vet fényt. Közel egy év leforgása alatt egyszer 2668 adózót (1719, megyei), másszor 1929 adózót (1720, országos) írtak össze. Minden bizonnyal az 1719-es adatokat vehetjük a valósághoz közelebb állónak. A megyei és országos adóösszeírások esetében a különbséget még az sem magyarázza, hogy Bácsa, Nagybajcs, Kisbajcs, Szap, Kisbabot, Felpéc kuriális (nemesi földön lévő) helységeket országosan nem vették figyelembe. A hat falu átlagnépessége ugyanis — más források szerint — legfeljebb a 35—40 családfő között mozgott. A megyei összeírás adatát alapul véve a megye lakosságát — ismét Győr nélkül — 1719-ben 13 000—14 000 fő közöttire becsülhetjük, ami közel azonos az 1671. évi lélekszámmal. A vidék tehát csupán a közvetlen háborús vérveszteségeket heverte ki, amikor elérte a török hódoltság utolsó időszakának legmagasabb lakosságszámát. A társadalmi megoszlást tekintve 1799 telkes jobbágyot (67,4%), 396 zsellért (14,2%), 458 hazátlan zsellért, ún. „lakót" (15,1%), 35 jobbágytelken élő nemest (1,4%) találunk az összeírtak között. Utóbbiakat elsősorban a Sziget- és Csilizköz falvaiban Radványon, Kulcsodon, Nyaradon, Vámoson találtak az összeírok. Közülük nem egynél jegyezték meg nemessége bizonytalanságának jeléül: „gyanús nemes" (suspectus nobilis). Az 1720-ban számba vett 1929 fős adózó népesség a települések nagyságrendje szerint az alábbiakban oszlott meg. (Zárójelben az 1715. évi adatok.) _,, . Sziget- _ . . _ , , ,. . . Tokoz és Csilizköz Pusztai * Sokoroaljai 30—10 fő 10—20 fő 20—40 fő 40—60 fő 60—80 fő 80 felett 1 (1) 1 (1) 2 (3) 6 (5) — 2 (2) 2 (2) 7 (7) 3 (2) 4 (4) 7 (7) 5 (5) 4 (5) 9 (9) 4 (3) 1 (1) 5 (3) 1 (1) — 3 (3) — 389