Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Gecsényi L.: Győr megye gazdasági-társadalmi helyzetének néhány kérdése a XVII–XVIII. sz. furdulóján

val, ezrével átvonuló katonák mindenéből kifosztották a jobbágyokat, elhurcolták állataikat, felélték gabonájukat, megitták borukat. Jó példa erre Gyirmót esete. 1683 kora nyarán a törökök, Bécs felé vonultukban, felégették a falut, de a lakoságnak a Rába mocsaraiban sikerült meghúzódnia. Amikor visszatértek a helységbe, a német katonaság kezdte őket sanyargatni. Ezért egy év múltán, mint azt földesuruknak bejelentették, a kíméletlen zsarolás, bántalmazások miatt elhagyták falujukat.

7 Hasonló helyzetben voltak az öttevényiek is, akiknek az átvonuló és beszállásoló németek okoztak súlyos károkat. Földesuruk, Széchényi György érsek, a megyétől kért kártérítést számukra.

8 Téten 1690-ben a Leslie-féle ezred garázdálkodott.

9 A megyében a nyugalom csak Buda (1686), illetve Székesfehérvár (1688) visszafoglalása után kezdett helyreállni, s ekkor kezdődhetett meg az elpusztult települések újjáépítése. Ez a folyamat azonban igen lassan bontakozott ki. 1690ben és 1691-ben még mindig üresen állt Szentiván, Koroncó, Gönyü, Gyirmót, Csanak, Kismegyer, Pér és Mindszent éppen csak néhány jobbágyházból állt. Szentiván és Koroncó határát éveken át bérlők használták.

10 1689-ben a pannonhalmi főapát megkezdte ugyan a telepítést Szentmártonban néhány német családdal, követői azonban nemigen akadtak.

11 Rövid idő múltán magát a főapátságot is a vármegyének kellett felszólítania, hogy a telepítésre alkalmas Csanak, Ság, Kismegyer, Szentiván, pusztákat „szállítsa" meg, mert ellenkező esetben magasabb adót vet ki utánuk.

12 Végre 1695-ben Gyarmat, 1696-ban Gyirmót, 1698-ban Koroncó, 1699-ben Szentiván 1698—1700 között Gönyü települt meg.

13 1698 szeptemberében adták ki a kaj áriak 3 évre szóló szabadságlevelét, amely a falu további benépesítését kívánta elősegíteni, viszonylag kedvező feltételek mellett. Az eredmény — 1701-ben — 21 új, javarészt zsellércsalád letelepedése volt.

14 Véglegesen pusztán maradt Ság (néhány év múlva itt a „hegy" népesedett be) és Kismegyer (itt a főapátság majorságot létesített). Az újonnan települt lakosság létszámáról és nemzetiségéről nincsenek pontos adataink. A Szentmártonba települt és a csornai prépostság falujába, Gyarmatra érkezett németségen kívül Peren és Kaj áron tételezhető fel kisebb délszláv eredetű csoport. Mindkét helyen az 1698. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv tesz erről határozott említést. Kajáron, 1701-ben nyolc jobbágy „Rácz" vezetékneve tovább valószínűsíti ezt.

15 Valamennyi esetben — Szentmárton, Gyarmat, Pér, Kaj ár — vegyes lakosságról volt szó, s ebben Gyarmat kivételével a magyarok jelentették a meghatározó arányt. A telepesek úrbéri kötelezettségeit Szentmártonban csakúgy, mint Gyarmaton, magas mércével állapították meg.

16 A 3 éves szabadság letelte után a szentmártoniak minden egész jobbágytelek után évi 8 forintot, a gyarmatiak 10 forintot fizettek. A szentmártoniak a szőlőműveléshez, a gyarmatiak szántóföldi műveléshez tartoztak robottal. Ezen felül kisebb természetbeni szolgáltatásokkal (tyúk, kappan, vaj) és hat ünnepen ajándékkal is adóztak. A hat ünnepen (húsvét, pünkösd, karácsony, Szent Benedek, Szent Mihály, Szent Márton) történő ajándékozás kötelezettsége — eltérően a többi falvakban szokásos három alkalomtól — különös súllyal nehezedett a bencés birtokokra. A mészárszéki húsmérés joga Gyarmaton a földesúré maradt, és a szabad bormérést is csak szeptember végétől (Szent Mihály tói) karácsonyig gyakorolhatta a jobbágyközség. Mindemellett Szentmártonban, ha valaki az újonnan jöttek közül 3 év után elköltözött, minden vagyonát elveszítette. A kötelezettségek fejében a szentmártoni jobbágyok szabad használatra megkapták saját határukon kívül a kisécsi 383