Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

S. Lackovits E.: Lakáskultúra a Fertő mentén. II.

Lakodalomkor, bár ma már nem mindenütt, az egész lakást igénybe veszik. Télen (ez a ritkább) és nyáron esős időben a szobákban terítenek és táncolnak, jó időben viszont az udvaron sátor alatt. Főzéshez és mosogatáshoz a konyhát, hátsó konyhát és a kamrát használják. A gyermekszülés, amíg otthon zajlott le, hasonlóan ment végbe az előző részben leírtakhoz, azzal a különbséggel, hogy az 1940-es évek végétől már nem függöny özik el a gyermekágyas asszonyt. Az 1950-es évek közepe, ill. vége óta pedig már kórházba mennek szülni. Hasonló a helyzet halál esetén is. Az 1950-es évek közepéig legtöbb helyen még otthon készítették a ravatalt az első szobában a régi, már leírt szokást őrizve. Azóta már a halottat a temető ravatalozójába viszik. Ha van halotti tor, azt az első szobában tartják. Ha a háznál beteg van, az mindig a szobában fekszik. Télen ott, ahol az egész család alszik, ahol fűtenek. Ez az általános. De van olyan hely is, ahol külön szobába teszik a fekvő beteget. Nyáron minden háznál külön szobába kerül. Az ünnepnapok abban térnek el az év mindennapjaitól, hogy ilyenkor együtt, otthon van az egész család, s csak a ház körüli legszükségesebb munkákat végzik el, pl. állatok megetetése, főzés. Az ünnepet megelőzően takarítanak és amit lehet, előre elkészítenek, pl. a hús, a tészták megsütése. Az ünnepnap délelőttjén templomba mennek. Az asszonyok úgy, hogy délre az ebéddel elkészüljenek. Otthon a nap legünnepélyesebb része a déli étkezés. Az asztalra fehér abroszt tesznek, de a konyhában, vagy a hátsó (második) szobában ebédelnek. Délután azonban leggyakrabban már az első szobában tartózkodnak. Itt fogadják a vendégeket, az ünnepet köszöntőket (utóbbi ma már csak szórványosan akad vagy van év, amikor nincs is), a látogatókat. Az ünnep mindig a látogatás, a vendégjárás ideje is. Nyáron és tavasszal ezeken a napokon főleg Sarródon, az öregek ma is szívesen kiülnek az utcára beszélgetni. A vendéget, ha különösen tisztelt személy, az első, vagy hátsó (második!) szobában fogadják. Ha hosszabb időre érkezik, az említett szobák valamelyikében szállásolják el. Ha csak futóvendég jön, vagy a háznál gyakorta megforduló személy, azt az előszobában, vagy a konyhában fogadják, de leültetik. A rokont, ha gyakori látogató a háznál, mindig a család pillanatnyi tartózkodási helyén ültetik le. Ugyanígy a szomszédot is, bár ő ritkán fogadja el a székkel kínálást. Gyakran előfordul, főleg a nőknél, hogy az ajtónak támaszkodva beszélgetnek hosszú ideig, de le nem ülnek. A vendéget, hacsak nem a háznál gyakran megforduló szomszéd, vagy rokon, a kapuig kísérik ki elmenetelekor. A koldusokról és vándoriparosokról korábban már szóltunk, ök mindig az istállóban kaptak éjszakai szállást, de az 1940-es évek végétől eltűntek a falukból. A ház tisztán tartása A lakások tisztán tartása ma is mindenhol a nők feladata. Naponta takarítják, seprik és felmossák a konyhát, az előszobát vagy a tornácot. De az udvart is összeseprik, ha kissé szemetes. Az utca ház előtti szakaszát azonban csak hetente egyszer, általában szombaton seprik el. Minden hét szombatján végzik a kistakarítást is, amikor az egész lakást kiseprik, felmossák és letörlik a bútorokról a port. Nagytakarítást ritkábban csinálnak, mivel ez több időt és munkát igényel. Ilyenkor minden bútort elhúznak, súrolnak, sárgítják a padlót és felkefélik. Ahol még földes a lakás (pl. Fertőendréden egy), ott 292