Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

S. Lackovits E.: Lakáskultúra a Fertő mentén. II.

már erős fényűnek számít. Még napjainkban is élő szokás ez sok háztartásban. Viszont sok helyen használnak villannyal működő háztartási gépeket, s ott erősebb égőket is. Az idősebbek azonban ma is ragaszkodnak a régi szemlélethez. Ma már nem általános, de a villanyvilágítás bevezetése után hosszú ideig fő törekvés az volt, hogy a minél kevesebb fogyasztás érdekében rövid ideig égjen csak a villany. Kivétel természetesen akadt, ahogy ma is akad olyan ház — nem is kevés — ahol a régi felfogás uralkodik. Lakást díszítő elemek, ún. kiegészítők A lakások díszítése és az erre a célra felhasznált ún. kiegészítők meglehetősen vegyesek. Közöttük megtalálhatók az 1910—20 körül használtak, az egészen ízléstelen darabok és a ma általánosan kedveltek. A változás tulajdonképpen abban mutatkozik meg, hogy milyen a régi és az új elemek használatának az aránya, egy-egy lakáson belül melyek vannak többségben. Ennek alapján a vizsgált négy községben három csoportot, ill. lakástípust különíthetünk el. Valamennyi díszítése többnyire összhangban van a berendezés stílusával. Az első típusba tartoznak azok a lakások, amelyeknek berendezésében a régi darabok uralkodnak. 1920—30 óta újabb bútorokkal nem szaporodtak a már említett különböző okok miatt. Ha néhány házba került is újabb darab, az az általánoshoz, az akkor divatoshoz viszonyítva már divatjamúlt volt. Ezekben a lakásokban a régi díszítőelemek uralkodnak: a szobákban a szövetből készült, gyári bordó-fekete, barna-zöld, vagy piros-sárga mintás ágyterítők és asztalterítők, régebbi csipkefüggönyök, a falakon szentképek és családi képek, feszület és szenteltvíztartó, a sublóton, szekrények tetején, kisebb asztalon pedig különböző szentelmények (szentek és Szűz Mária szobrai). A padlón régebbi szőnyeg, vagy nincs is szőnyeg. A konyhát néhány színes csupor és kivarrott falvédő díszíti. Űj elem az ilyen lakásban a konyhai asztalra terített viaszosvászon és a színes papírfalvédő, vagy a vásári nyomott falvédő a szoba falán, esetleg az ágyak közepén egy díszpárna, vagy újabban az asztalon és az állványon a virág. Ez a típus legnagyobb számban Fertőszéplakon található, de akad ilyen Süttörben, Sarródon és Fertőendréden is, csak kevesebb, s ezért nem olyan szembetűnő. A második típusba azok tartoznak, ahol a régi és az újabb fele-fele arányban megtalálható. A szobákban a különböző szentelmények és családi képek a falakon, asztalon, szekrények tetején. Használják még a gyári mintás szövetterítőket is, de ezeket egyre hátrább és kijjebb szorítja a csipketerítő. Az ablakokon rövid, vagy hosszú csipkefüggöny díszlik, a padlón egyszerűbb, geometrikus mintájú szőnyeg. A konyhát egy-egy kivarrott terítő és falvédő díszíti. Ezeken kívül a szobákban a vásári falvédőt, színes művirágot, díszpárnát, különböző, nem éppen ízléses porcelán és műanyag figurákat, hamutartót, vázát és élő virágot is találunk. Ez a típus nagyon gyakori és nagyszámú mind a négy községben. A harmadik típust az új házak, a modern bútorgarnitúrákkal berendezett lakások alkotják. Ezekben a csipke, egy-egy hímzés vagy szőttes, nylon függönyök, szőnyegek, hamutartók, vázák, családi képek, egy-egy szentelmény (szentkép vagy feszület) és általában sok virág a díszítőelem. Akad közöttük olyan, ahol iparművészeti tárgy, a falon festmény vagy grafika található. Nem egy házban pedig a legifjabbak a régi használati tárgyakkal is díszítik a lakást; pl. petróleumlámpa, mángorló, mozsár stb. 289