Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Éry K.: Skelettenfunde von landnehmenden Ungarn aus Szakony - Éry K.: Data about skeletal finds of Hungarian conquerors from Szakony

1925—38 között Maczik Jánosné, Zala Pálné és Mravik Jánosné voltak az eladóik. A tőlük vett áruval házaló (Kesiár Mátyás) is járta Meggyesegyháza (hétfő), Pitvaros (kedd), Almáskamrás, Református Kovácsháza, határ menti Maros-szögben fekvő szlovák községeket, mindig pénteken este érkezett haza. A legjobb vásárok Szarvason, Gyulán és Sarkadon voltak az őszi időszakban. Gyulán, Sarkadon tavasszal rengeteg konyhaköténynek való kellett, 3— 400 méter sötétkéket készítettek, de sohasem volt elég. Általában fele-fele arányban kellett magyar, ill. szlovák ízlés szerint készíteni az árut. A magyarok a világos árut kék-zöld, oranzs és fehér mintázattal szerették (Gyula, Sarkad, Békés, Orosháza nyári és őszi vásárai). A szlovákok a sötét falú árut, kétszerkék, fehér-kék, zöld-kék, sárga mintázattal kívánták (Szarvas, Kondoros, Mezőberény). Vegyesen volt kelendő Gyomán és Endrődön, itt mindkét nemzetiség egyaránt megfordult. Gyulán a románoknak ugyanaz az áru kellett, mint a magyaroknak, nem volt lényeges különbség. A sátorban szigorúan szabott ár volt, nem lehetett alkudni, ki is volt írva és a vevők megszokták. Szarvason az őszi vásáron néha beállított egy-egy szlovák asszony menyasszony lányával, és kelengyébe a legjobb minőségű anyagból 6—8 ruhára valót vett egyszerre; 6—8 métert egy ruhára. Fehér mintával kék alapon, sötétpiros apró minta fekete alapon stb. Kendő is járt a stafírungba. A magyaroknál csak két ruhára valót vettek, de a következő évben megint kettőt, hogy divatosabb legyen. Viselték vasárnap és hétköznap is. Szarvason ünnepi ruhának sok feketét vettek matt színben, úgy nézett ki, mintha szövet lett volna. (Anilinsó, krómkáli, kékkő oldatában, nyáron a padláson 30 fokos melegben festették, húzták át; majd hagyták megszáradni, igen színtartó volt. Ilyennel nyomták a gyászzsebkendőket, a fehér fejkendőket, gyászabroszokat is.) Az 1900-as években az apja kezdte bevezetni a gyászzsebkendő készítését. Aki két ruhaanyagot vett egyszerre a vásáron, ahhoz adtak egy kész, beszegett zsebkendőt ingyen. Kb. két évig folyt ez a reklám, a közönség rászokott, utána már kereste a vevő, mert igen jó színtartó volt, ezer darabszám készítették. Az egyes minták divatos terjedését a kereslet alapján jól megfigyelték. Pl. a ,,nagy hereleveles" Dobozon volt divatos, nem győztek belőle eleget gyártani; 100—140 métert kellett vinni a vásárra. Sorrendben átvette Gyula, Sarkad, Mezőberény, Szarvas. 4—5 év alatt terjedt el használata. — Dobozon „Takaros Julcsa divatalakító egyéniség volt. Ha varrt magának új mintából egy ruhát, akkor a többi is ment utána. Szinte élő reklámként járta Gyula, Sarkad helységeket. Kimondott csabai minta volt a »pöszmétés«, nagy pöszmétés." Divatja olyan nagy volt 1928—29-ben, hogy később is mindig tartottak belőle raktáron pár véget. A szlovákoknál a kétszerkéket egészen sötét alappal (szinte fekete volt), sötét mintával szerették. A mosások során fokozatosan világosodott a minta, erre mondták, hogy nyílik a virágja (mroszlagyi). A lángszínű végáru is divatos volt a század elején, de id. Sztaricskai Ferenc leszoktatta róla a vevőket. ,,Ha vásárra mentek ilyen áruval, szinte feketék lettek a vászon tépésénél a felszálló indigóportól, túlságosan sok volt rajta az indigó. Tarkázás előtt kétszer keményítették (festés után már nem kellett), mert a hideg indigóban nem oldódott fel. Csak így kapta meg a lángszínt. Ha utólag is keményítettek volna, akkor fekete fala lett volna." Sz. Ferenc apja és nagyapja is foglalkozott formakészítéssel. Nagyapja még faragott mintafákat is tudott készíteni. A változó divatnak megfelelően apja már csak rézdrótból, lemezekből csinálta a nyomódúcait. Adatközlőnk pedig 250