Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Éry K.: Skelettenfunde von landnehmenden Ungarn aus Szakony - Éry K.: Data about skeletal finds of Hungarian conquerors from Szakony

kömlői vásárokra vittek belőle legtöbbet. A sárga virágú kékfestő a Bükkalján volt a legdivatosabb, főleg Noszvajon, Szentistvánon, Cserépfalun és Bükkzsércen hordták. Itt, valamint a Mátra-vidéken volt nagy divat a rámás kötő, ezért a környék vásáraira vitték a rávaló bordűrmintás kelmét." (Fügedi Márta: A mezőkövesdi kékfestő műhely. Herman Ottó Múzeum Évkönyve 455—474.) Olajtarkázás az 1950-es évek közepén is rendszeresen készült a műhelyben. Főleg Miskolc környékén hordják még, onnan járnak ide, hozzák az átfesteni valót. Jászapáti (1957. Jakkel Sándor 61 éves. Petőfi S. u. 15.) Dédapja, J. János tímárként telepedett le a XIX. sz. első évtizedeiben. Együtt érkeztek Eigen kékfestővel, aki Jászalsószentgyörgyön alapított műhelyt. Dédapja halála után az árvák közül nagyapját vette magához kékfestőnek, aki később Apátiban alapított műhelyt. Apja Jakkel Sándor, Eigen fiánál (József) tanulta a kékfestést, 1893-ban vette át a műhelyt Apátiban, a régi faküpákat betonra cseréltette ki. A mángorlót 1873-ban csináltatta Eigen, ide 1924-ben került. Jakkel Sándor kereskedelmi érettségit szerzett 1913-ban, majd bevonult katonának. 1919-ben került haza, beállt a műhelybe dolgozni, fél év múlva felszabadult. 1921—39 között Apátiban dolgozott. Megnősült és az óbudai Goldbergernél a festőrészleg kalkulátora, de bedó- (Bedeaux-) ellenőr is volt. Apja 1940^ben meghalt, a műhely gazda nélkül maradt. Jakkel Sándor 1945-ben települt haza, mestervizsgát tett és újra indította a kékfestést. Vásári körzetük Heves megye. Apjával Jászság, Kunság, Heves megye Szolnok felé eső része, Pest megye Szolnok megyével határos területeit járták. „Jó vásárok voltak, de a mondás is igaz: Jó vásár nincs lopás nélkül." Általában gyakorlatlan eladóval történt meg, hogy egész véget is elloptak tőle. Egy vég 40 pengő ráfizetés volt, ilyenbe lehetett tönkremenni. A kalkuláció: nyersáru elkészítve, duplán eladva. „A vásáron a sok vevő olyan nekünk, mint a színésznek a taps, az elismerés, ragaszkodnak hozzá, veszik az ő munkáját/ Ezt szerettem, nemcsak az anyagi volt a fontos." Jászapáti környékén csak a kék és fehér virágú anyagok voltak kelendőek, a színes virágút a nemzetiségek viselték. Nagyapja idejében az ágyhuzat itt is festőből volt. Jellegzetes hagyományos minták voltak: Átányban az „ősvirágú" kétszerkék volt a gyászruha, temetésre csak ilyenben mentek, ma is így van. De Hevesen sem tudták eladni az ősvirágú helyett csinált csillagosat. Itt az ún. turai babos (lencse nagyságú pötty) is divatos. Régen Túrán sárga mintával viselték. — 1940 előtt Szolnokra kétszerkéket készítettek habos kivitelben, azóta elhagyták a viseletet. — „A bordűrös festő Kisterenyén ment valamikor, ma már kifogásolják, hogy fog, kellene az indantrént bevezetni." Árokszálláson a kubikosok viseltek festőinget, ősvirágú, három babos, zabos, sűrű zabos, csillagos mintákkal. Kék gatyában jártak munkába. Apátiban a napszámosok is kék inget viseltek. A gazdálkodó férfiak (Jászdósa, Árokszállás, Szentandrás) hétköznapra bordűrös kötőt használtak, ünnepen nem viselték. — Jászkiséren nyáron fehér gatya volt a divat, csizma fölött elkötve a szára, sima kék köténnyel. A hatvani vásárban 10—12 festősátor is állt egymás mellett. Délben csengettek, minden abbahagyták a munkát. Este lámpa, fáklya világított. 232