Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Éry K.: Skelettenfunde von landnehmenden Ungarn aus Szakony - Éry K.: Data about skeletal finds of Hungarian conquerors from Szakony

Olajtarkázás fekete kendőre, bordűrrel, apró mintával közepeive volt szokásban. Gyermekkorából emlékszik rá, hogy sárga, kék, fehér olajtarkázás is készült, volt még passzeros is belőle (1900 k.). Van egy szőlőfürtös előnyomómintájuk, amellyel még anyja, de nagyanyja is nyomott hímzés elé, méterenként 2 krajcárért. Jakkel Sándor 1976-ban megkapta a legnagyobb szakmai kitüntetést, a Népművészet Mestere címet. A kékfestés megújulásában műhelyében kerültek kifestesre és kikészítésre Bódy Irén iparművész tervei, melyekkel az új, modern lakásokba, városi viseletbe is átmentette a gazdag mintakincset. Jászberény (1957. Jakkel Gyuláné. Széchenyi u. 24.) Férje Jászapátiban Jakkel Sándornál, nagybátyjánál tanulta a mesterséget. Dunántúlon minden jelentősebb műhelyben dolgozott. 1935-ben költöztek Jászberénybe, de műhelyt nem rendeztek be. Nem is festettek, tarkázással sem foglalkoztak, hanem csak más cégek termékeit árusították. A legdivatosabbak az oranzs mintásak voltak Hatvan, Verpelét, Kálkápolna környékén. Gyöngyösről és Szigetvárról hozatták végszám, az ún. „pucros" volt a legkedveltebb. A világos Felmayer festő indantrénnel volt festve, ezt budapesti közvetítéssel kapták. — Minden árunak „penészes hátú"-nak kellett lenni, azt tartották igazi kékfestő kelmének. Ezt úgy érték el a festők, hogy két véget háttal összefordítottak, és úgy akasztották a ráfra, festették ki indigóban. Az érintkező felületek között az indigó oxidációja rosszul zajlott le, ezért a színeződés foltos lett, úgy nézett ki, mintha penész lepte volna be. Jászberényben az 1910-es években Dósa nevezetű, az 1925 körüli időben Knáver, ill. Szigeti Zsigmond kékfestő neve volt ismert, műhelyük megszűnt. Monor (1955. Gál Gyula.) Apja 1892-ben kezdte iparát négy kupával. Inkább csak váltókötényt festett, nemigen tarkázta. Más festőtől vett át árut viszonteladásra. Adatközlőnk 1932-ben lett önálló, 1939-ben Perrotine-gépet vett a fehérvári Felmayer-gyártól, 1946-ban mángorlót ugyanonnan. A tarkázógéphez 5 mintafát kapott, ma már kb. száz darab van, mind maga készítette. A formakészítés szerszámait házilag állította elő. A motívumokat a régi kézidúcokról vette át, ezek voltak kedveltek a piacon. Ha jó mintát látott a vásáron, ami nagyon kelendő volt, akkor azt magának elkészítette. Vásár: Pilis, Irsa, Alberti, Dabas, Gyón, Öcsa, Tököl, Alsónémedi, Üllő, Pest (Haller piac), Pécel, Gödöllő, Isaszeg, Aszód, Hatvan, Veresegyháza, Kóka, Szigetszentmiklós. A legjobb vásár Pécelen, Gödöllőn és Pesten volt. A Haller piacra jöttek be a Buda környékiek, jórészt svábok. Az aszódi vásáron hét festő is volt, mégis alig győzték a kiszolgálást. A szlovákok feketét nem, hanem csak lángszínt hordtak, lila mintával. Ez gyászban, húsvétkor, templomba volt használatos. A fiatalok világosat viseltek, de a gyászruhát férjhezmenetelkor megkapták. A kisgyerekek is ilyenben gyászoltak. Az öregeknél a lángszín ruhához fekete kötény volt szokásos. A színes virágú kelméknek nagy választékát állították elő. Méteráruban az oranzs mintásat a ceglédberceli svábok keresték ruhának. Az oranzs kendő 233