Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Éry K.: Skelettenfunde von landnehmenden Ungarn aus Szakony - Éry K.: Data about skeletal finds of Hungarian conquerors from Szakony
Mezőkövesd (1956. Füzeskuti József 45 éves.) Apja, Fürst Géza Gyöngyösön Kovács Gyula híres műhelyében tanulta a kékfestést. 1902-ben a csődbe jutott Köhler műhelyét vásárolta meg négy kupával, lóhajtású mángorlóval. A korszerűsítést, bővítést az 1920-as években végezték el, további négy kupát építettek, a mángorlót villanyerőre szerelték át, nagy szárítót alakítottak ki a tető alatt. Adatközlőnk a kékfestést apjánál tanulta, de a régi eljárások mellett az újabbak elsajátítására is törekedett. 1928-ban Ludwigshafenben, az IG. Farben gyárában dolgozott, ahol a szénkátrányfestékek, a rendkívül színtartó színezések eljárásaival is megismerkedett. Egy évet itthon töltött kelmefestő és vegytisztító szakmában, majd ismét útrakelt. 1930—31-<ben Lyonban az egyetem vegyészeti fakultásán két szemesztert hallgatott. Mestervizsgát 1938-ban tett Miskolcon; mint kelmefestő kapott iparigazolványt. 1943-ig Fürst Géza és Fia néven működött az üzem, ekor vette át teljesen a műhely vezetését. 1952 óta alkalmazza műhelyében az indantrén festést egy átalakított keményítőgépen. Perrotine-gépet 19664mn Fehérvárról vásárolt, a textilgyárból. Mezőkövesden 1910 körül Kulcsár kékfestő is önálló műhelyben dolgozott, amely a háború alatt megszűnt. Juhász Sándornak a műhelye új alapítás volt az 1920-as években, pár évig működött csak, bizományos árusítással is foglalkozott. 1930-ban megszűnt, nem bírta a versenyt, bukása után Fürst Géza vette át tőle az árut. Vásár 1920 körül: Tiszanána, Tiszafüred, Poroszló, Füzesabony, Eger, Mezőkeresztes, Gelej. Állandó bódéjuk volt Nánán, Füreden és Abonyban. Az 1920-as évek végére jelentős üzleti hálózatot építettek ki vidéki kereskedőkkel. Szikszóra sima kék, sima fekete habos, fehér és kék tarka árut küldtek rendszeresen. Nyíregyházára a zöld mintás szoknyának való, a zöld rámás kötő- és a sima kék anyagokat szállították. Békésre fehér és fekete mintás, Doboz és Albertirsa fehér virágú, kendő, sötétkék fényes kötő, Pest fekete sima habos, Vaja kék mintás, Edelény, Forróencs, Forró, Mezőcsát, Abaújszántó, Szerencs, Miskolc, Tiszafüred, Mezőkeresztes, Sarud, Mucsony helységek sima kék, fehér és kék tarka igényét elégítették ki viszonteladóikon keresztül. Ágyneműt sárga és kék mintával kb. 1930-ig Tardra készítettek dunyhahuzatnak és párnahéjnak egyaránt. Abroszt és ágyterítőt az első háború előtt még mintáztak. Nagy „nyakbavaló kendőt" a szentistvániak és a tardiak viseltek 8 /4, 10 /4-es méretben, sárga mintás szegéllyel. „Hátrakötő" kendők Vs-os, „előre kötő" kendők 9 /8-os rőf nagyságban készültek. Mezőkövesdi specialitás volt a fekete habos sima kötény, a sure öt méter perkál, vagy vékony kalikó kellett hozzá, szinte szoknyaszerű volt. Amikor már nagyon megtört a fénye, habja, akkor beadták a festőhöz. Hematitos fekete keményítést kapott a kötény, majd száradás és mángorlás után kék vagy fehér olajminta került rá. Ezt azonban már szoknyaként használták. Ennek gyakorlata az 1930-as évek közepén megszűnt. „Az orange, narancsmintás festőkelme az egész területen divatos és keresett volt. Minden vásárra 30—40 véget vittek belőle, és az eladott áru tetemes részét az orange adta. Mivel a mezőkövesdi műhelyben ilyet festeni nem tudtak, Gyöngyösről, Kovács Gyulától vásárolták, sőt a nagy kereslet miatt még Budapestről, nagykereskedőtől is rendeltek ilyen többszínnyomású árut. A kék mintás kelme főleg a Tisza-vidéken volt keresett, tiszanánai, tiszafüredi és 231
