Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Éry K.: Skelettenfunde von landnehmenden Ungarn aus Szakony - Éry K.: Data about skeletal finds of Hungarian conquerors from Szakony
Szombaton 10—12-en is árultak az üzletben. Az inast a legfölső polcra ültették, hogy lássa, nem lopnak-e. A bécsi Felmayer 1910—18 között ládaszám küldte az oranzs mintásat matt kivitelben. Főleg Kernend, Bény, Bart, Szölgyén környékén szerették. A cseresznyés, makkos volt a divat, „passzolva" volt fehérrel. Nagyon válogattak, melyiket szeressék, az oranzs levelet fehér cseresznyével, vagy fordítva. A „vastag festő" fehér virágú, csúszós, fényes, sötét és erős anyag volt. Szentgyörgymező, Nagyváros asszonyai, Esztergom környékén pedig a svábok és a magyarok kedvelték. „Bécsi kendő"-nek nevezték a piros alapú, fehér mintás kendőt, amit a bécsi Felmayer szállított, később készítette a Farkas-cég is. Bajna, Muzsla, Ebed helységekben a rőfös nagyságú hátrakötő kendő félcentis nagy pöttyökkel volt a kedvelt. Jellegzetes viselet volt. A parasztférfiak és a kékfestők tarka inget használtak. A falusiak kikeményített, fényes, vastag festőből varratták az ingeket. Mellesköténynek a „Domesztik" nevű mángorlatlan, vastag árut vették, de ebből készültek a gatyák is. Nagysallóból saját szövésű házivásznat hoztak a műhelybe, köténynek simát, szoknyának tarkát festettek belőle. A hozott anyagot, a váltót vásárra is hordták. Az egyiken bevették, a következő vásáron pedig visszaadták a mintakendő vagy mintakönyv alapján kiválasztott változatnak megfelelően elkészített darabokat. A környékbeli falvakban voltak ún. „kolompos asszonyok", viszonteladók, akik sokat vettek vásáron; olcsóbban kapták, otthon pedig eladták a kékfestőt. Olajtarkázás bérfestésben, váltóban készült. A kihasznált fényes kötényt, kendőt festették újra és mintáztatták meg. A nagysallóiak a hátrakötő klottkendőre nyomatták a szegélyt kék olajfestékkel. A Farkas-műhely kézi nyomáshoz szükséges felszerelését, mintakönyveit, receptkönyvét az esztergomi múzeum vásárolta meg. Vác (1955. Kovács Sándor 65 éves.) A váci műhelyt Toula Ferenc alapította 1880 körül. Kovács Sándor 1924ben nősült be a családba. Banktisztviselő volt, felesége tanítónő. Kitanulta a kékfestést, majd apósa műhelyében dolgozott, 1934 óta önálló. A műhelyben alapítása óta folyt kelmefestés is. Három kupa szolgált a kékfestésre, három üst pedig a kifőzésre, kelmefestésre. A lóhajtású mángorlót 1937-ben villanyerőre szerelték át. Vásár 1945-ig: Nógrád, Diósjenő, Nagyoroszi, Érsekvadkert, Romhány, Rétság, Ácsa, Püspökhatvan, Szirák, Hatvan, Pécel, Veresegyháza, Aszód, Túra, Isaszeg. — Hetipiac alkalmával háznál árusítottak, üzletük az utcára nyílott. Ruhaanyagnak a magyarok középkék és sötétkék alapszínű árut kedveltek. Köténynek nagyobb, ruhának apró mintás készült. A szlovákok a sötétebb, „lángosabb" alapon fehér és kék virágú, apró mintás árut szerették. A virágoknak szépen kellett sorolni, hogy ráncra szedés után jól látsszék. Fényes, habos, fekete, sötétkék és világoskék változatban egyaránt készítettek. A fiatalok köténynek a sima világoskéket viselték. Vállkendőt 6 /4— 9 A rőfös méretben használtak. Püspökhatvan és Aszód asszonyai dupla koszorús változatot hordtak. 227
