Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Éry K.: Skelettenfunde von landnehmenden Ungarn aus Szakony - Éry K.: Data about skeletal finds of Hungarian conquerors from Szakony

11/b ábra. Ágyterítő. Vác A férfiaknál a sima világos- és sötétkék kötény volt általános. Festőinget mindig csak kis mintákkal tarkáztak. Gatyánakvalót a szlovákok háziszőttesből festettek. Ágyhuzatnak a század elején Vadkerten lángszínt használtak, ágas mintával. Köpperanyagból készült, angin nélkül töltötték meg tollal. A lepedő fehér volt. Olajtarkázás még az 1920-as években is szokásos volt. Sima feketére festették a hozott anyagot, kék mintával tarkázták szoknyának. Kendőre nem nyomtak, mert azt mosták; a szoknyát nem. Inkább csak a szlovák lakosság számára készítettek ilyen anyagokat. Balassagyarmat [1950. Mogyorosy (Mráz) János 41 éves. Manga János gyűjtése.] A városban Strausz Andornak volt kékfestő műhelye öt kupával. Apja és nagyapja is kékfestő volt. Az 1930-as években a mester és fia, valamint két segéd dolgozott. 1945-ben szűnt meg a munka — Strausz mester halálával, fia nem folytatta a mesterséget. Adatközlőnk 1932—34 között tanulta a kékfestést a Strausz-műhelyben, segédként 1938-ig dolgozott náluk. Vásár: Szécsény, Szirák, Érsekvadkert, Nagyoroszi, Vámosmikola, Romhány, Ácsa. Romhányban a világoskék „szakácska" volt a divatos. A lángszín Rimóc, Varsány, Sipek, Hollókő falvakban volt kedvelt, amit a szécsényi vásáron szereztek be. A nagy perkál- (nyakbavaló) kendő lángszínben Lóc, Varsány, Rimóc 228