Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Éry K.: Skelettenfunde von landnehmenden Ungarn aus Szakony - Éry K.: Data about skeletal finds of Hungarian conquerors from Szakony

Olajfestékkel Alsó-Baranya helységei számára sokat mintáztak. A kialakult „házi kebel"-eket rózsaszín, lila, kék alapra festették, kézimángorlóval kisimították és fehér, fekete, fehér-fekete „passzeros" mintákat nyomtak rá. Amíg az alapszín tartott, addig az olajnyomás is megállt rajta. Olajfestékkel nem szeretett dolgozni Kolep mester, mert a minta körül kis foltot hagyott az oldószer. Kendőpréssel plüss-, bársonyanyagra nyomtak mintát a század elején. A munkáról már csak hallott a mester. „Pakkundekliből" kivágott virágminták, négyzetek meleg vaslemezzel kerültek a kendőre, lepréselve belesütötték a mintát az anyagba. A műhelyben 1945 után kékfestő áru már nem készült. Villány (1963. Preller Antal 80 éves. Bajcsy-Zs. u. 267.) Apja Pécsett tanulta a mesterséget Umhausernál, Villányban lett önálló. Adatközlőnk 1899-ben szabadult fel, kilenc évig volt segéd. 1908-ban vette át a műhelyt apjától. Négyszögű kupával dolgozik. Mángorlót apja egy Baranya megyei tönkrement festőtől vett (Bán?). Az újpetrei, siklósi mesterek ide jártak mángorolni. 1895-ben adták el Siklósra Tachlernak, azóta sima puha árut készítenek. Vásárok az első világháború előtt: Nagyharsány, Siklós, Viszló, Pécs, Németboly, Mohács, Dárda, Miholác. A háború után: Nagyharsány, Majs, Németboly, Siklós, Mohács, Pécs, Himesháza. A legjobb vásár Németbolyban volt, ahol sokszor 10—12 mester is összetalálkozott. A helyfoglalásban az első volt az odavalósi, utána a járás, megye, más megye mestere az iparváltás időrendjében következett. — Napjainkban nagyon lecsökkent a vásározás. Megegyeztek a bolyiakkal (Auth, Sasvári), hogy azok nem járnak Villányba, ő pedig Bolyra nem megy, nem zavarják egymás üzletét. Horvátországban jobban a sárga-zöld, kétszerkék mintás volt kelendő. Baranya megyében fehér, zöld, kétszerkék mintás a németeknél volt használatos. A magyarok inkább sima köténynek valót vettek. Ruhának az apró, fehér virágú az időseknek, fiatalabbaknak a fehér, cifra virágú kötények szintén kelendők voltak, az utóbbi még ma is használatos. A műhelyben sok sárga-zöld mintás anyagot készítettek. Mindkettőt fehérre lehetett tarkázni egymás után. A fehér pap és az ún. Stahlblau pap festés utáni mészlúgos, illetve krómkális fürdő után fél órával a savazóban már sárga, ill. zöld színű mintát adott. Ha Stahlblau val fehérre mintáztak és festés után csak savazást kapott, akkor a minta kék maradt. Csáktornyára sok fehér-zöld, fehér-sárga mintás anyagot készítettek. Hozott anyagra meleg festéssel piros, zöld színű alapot adtak, többnyire fehér pöttyös mintával tarkázták ruhaanyagnak. Preller mester többféle színben eladásra is festett molinót. így szürke, barna, világoskék, zöld méterárut készített ingnek, nadrágnak. A mester maga is szürke inget, barna nadrágot viselt molinóból. Ö kezdte ezt a festést ezen a vidéken, és amikor a többiek látták, hogy milyen jól megy a vásáron, akkor utánozták. Az első világháború alatt a boltokban semmiféle textilt nem lehetett kapni. Ekkor hozták a parasztok a lepedőket, házivásznat, ebből színes alapra olajjal nyomtak mintákat. 1918-ban Olaszországból hozott molinót vett a pécsi kávéházban, azzal ment először vásárra. Amikor 1919-ben a szerbek megszállták a vidéket, akkor Belgrádból molinót, Szarajevóból pedig festéket vásárolt. Öszszel és télen — kékfestés holt idényében — minden színben sok gyapjút festett. 209