Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Éry K.: Skelettenfunde von landnehmenden Ungarn aus Szakony - Éry K.: Data about skeletal finds of Hungarian conquerors from Szakony

ták, máshol a változatosságot kedvelték. A „tulipán-mozgalom" idején pl. nem győzték a rendelést, a bécsi Felmayertól vásároltak. Ruhára, köténynek használták a tulipános kelméket (csak rövid életű volt a divat). A bécsiek készítették ezeket a legszebben. (Jellemző, hogy a magyar iparpártoló mozgalom divatjának hasznát is részben a bécsi gyárak fölözték le. D. O.) Vásárokon mindenkinek megvolt a maga szűkebb körzete, amit a többiek tiszteletben tartottak. így Beer mesternek Kőszeg és környéke volt a legjobb terület. Ezen a vidéken a sötét falú anyagok voltak kedveltek, míg Lövőn inkább az élénkebb, középkéket viselték. Fertőszentmiklóson és Lövőn a finom perkálkötényeket szerették puha, fényes kivitelben. Ugyanide finom, nagy vállkendők és abroszok is készültek. Édesanyjától még hallott kékfestő ágynemű használatáról. Ugyancsak a század elején ment ki a divatból a sárga mintás anyag. Sopron és Vas megyékben a század elején kék, rojtos gatyában arattak. Az öregek még 1950 körül is emlegették: „az volt a jó világ, amikor még kék gatyában arattunk". Házivászonból és molinóból festették simára. Kékfestő inget is viseltek a parasztok; a kovácsok apró mintával vagy sima kivitelben. Hozott anyagot festettek köténynek, sőt ruhának tarkázták még az ő idejében is; bár végárut már a század eleje óta nem mintáztak. Olajtarkázás fiatal korában még szokásos volt; fehér, sárga, világoskék színeket használtak átfestett anyagokra (kendő, D. O.). Kőszeg (1954. Orbán János 79 éves. Komszomol u. 3.) 1890—94 között tanulta a mesterséget a körmendi Kluge Pálnál. Ott hat kupával dolgoztak, 1928—30 körül még néggyel bővítették. Ifjú segédként érkezett Kőszegre, Kluge öccséhez, Kluge Jánoshoz; majd Sopronban Geyschläger Adolfnál, utána Mosonban Fehérnél dolgozott. Pesten a kelmefestést tanulta ki. 1896-ban három évre Hercegovinába vitték katonának. Több kelmefestőnél dolgozott leszerelése után. 1903-ban lett önálló Kőszegen. Nála vállalt munkát — műhelyének tönkremenetele után — Kluge János. Két faküpát építtetett vörösfenyőből. Vásár: Léka, Kőhalom, Locsmánd, Szombathely, Sárvár, Körmend, Szentelek, Sopron, Vasvár, Rohonc, Németszentmihály, Felsőőr. Burgenland elcsatolása után körzetének felét elvesztette, csak tengődött a következő években. 1928-ban Karcagra költözött, két kupát épített, kék- és kelmefestést folytatott. Többnyire egy szövőnek festett simát. 1942-ben került vissza Kőszegre, anilinnal festett sok árut kékre és zöldre. A sok zöld a nyilasoknak, a sárga pedig katonai rendelésre — a zsidók számára — készült. Hozott anyagból tarkázott. Ha komolyabb munka adódott, akkor azt Körmendre vagy Sopronba küldte elkészíteni, akárcsak a mángorolnivalót. Bizományba is e két városból kapott árut; ha jöttek vásárra, akkor hozták a készet. 1935-ben megszűnt Körmenden a Kluge-műhely, utána neki voltak ott jó vásárai. Öriszentpéter, Senyeháza környékéről házivásznat hoztak mintázni. Agyhuzatnak, ágyterítőnek használták, majdnem minden inas ilyesmin tanult meg tarkázni. A hibákat rá lehetett fogni a szövés egyenetlenségeire. Körmend környékén sok apró mintásat adtak el (patkós) kovácsoknak, lakatosoknak, de a festők is ilyent viseltek. Egy öreg segéd mesélte, hogy 1890 táján sok nagy mintásat kellett készíteni a vendeknek. Nem tudtak már újat 196