Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz. III.
gödör bizonyos sajátosságai — pl. a gödör lemélyítése — önmagukban is elégségesek koporsó feltételezéséhez). Ezeket a feltárási követelményeket {amelyek nyilván továbbiakkal bővíthetők) pusztán a koporsó kimutatásának összetett volta miatt soroltaim fel. Magam először a tápi ásatások során igyekeztem ezeket a feltételeket szem előtt tartva megkeresni a koporsóra utaló nyomokat, az alábbi dokumentáció szerint több-kevesebb sikerrel. Néha azonban a talajviszonyok, a leletmentés szorított tempója, a munkatársak-segédmunkások munkastílusa miatt, máskor egyszerűen figyelmetlenségből elmaradt a megfigyelés, vagy jobb esetben félreérthető a dokumentálás. Ezek az esetek elenyésző számúak a pozitív megfigyelésekkel szemben, elhanyagolhatóak és nem befolyásolják a végkövetkeztetést; ami az előzőekből imár sejthető: a Kisalföldön a VII— IX. századokban minden halottat koporsóban temettek el, ez volt az általános temetési mód, a koporsóhasználat sem etnikai, sem társadalomtörténeti, sem időrendi kérdések eldöntésére, sem kulturális kapcsolatok keresésére önmagában nem alkalmas. Természetesen más a helyzet bizonyos konkrét formák, alakok, díszítések esetében ; ezekre igyekszem alább részletesen kitérni, egyrészt a megismert tárgyformákból azok használóira, másrészt a láda tárgytörténetére következtetni. Az anyagközlésben (mindazokat a jelenségeket igyekeztem leírni, amelyeket a koporsó kimutatása és rekonstruálása szempontjából — jelen ismereteim szerint — értékelhetőnek tartok. A régebbi ásatásokból és elméletekből kiindulva tárgyalni a koporsóhasználat szokásformáját elhibázott módszer lenne. Gondoljunk csak arra, hány sírból kerültek elő a koporsókapcsok anélkül, hogy a legcsekélyebb fanyomot ki tudták volna mutatni a kutatók. Ez az ásatástechnikai színvonal magyarázza, hogy nemcsak etnikai, de társadalomtörténeti hipotézisek is felhasználhatták az adatokat (mintha koporsó csak a viszonylag gazdag halottaknak járt volna) 7 , a meglevő megfigyelésekkel visszaélve pedig furcsa fakonstrukciókat szerkeszthettek. 8 Ásatási gyakorlatom és minden meglevő ismeretem szkeptikussá tettek ezekkel a konstrukciókkal (rekonstrukciókkal) szemben. Mindez ismét csak azt indokolta, hogy — tiszteletben tartva mások eltérő kiindulási alapját és módszerét — a saját ásatási eredményeimre támaszkodva tárgyaljam a felvetett kérdéseket. Koporsós temetkezések a Táp-Borbapusztai temetőben 9 Az első [mintegy 10 sír kibontásánál nem volt jelen régész. Bár a leletek megvannak, megfigyelések hiányában koporsó létére nem következtethetünk, kivéve két sírt (VI. és IX. számmal jelölve). 10 A VI. sírban övgarnitúrás, nyíllal és fokossal eltemetett férfi nyugodott. A leletek között koporsószeg és koporsópánt is volt. Koporsószeg (XJM 68.30.23.) : Keskeny, kampós fejű, szögletes keresztmetszetű vasszeg, h. 6,2 cm. A fej alatt hozzározsdásodva az átvert koporsópánt darabkája (ezért szerepel a leltárkönyvben és a jelentésben is „széles kerek fejű", illetve „nagyfejű" szegként). A fej valódi h. 1,5 cm, sz. 1,1 cm. A lemez alatti rész h. 5,5 cm, ennyi tehát a koporsódeszkák együttes vastagságának iminimuma a szegelés helyén. (VII. tábla 5.) Lemezpánt töredékei (68.30.24.): Három darab. Sz. 3,9 cm, h. egyenként 14,8; 10; 9,6 cm. Az egyik darab ívelően, 90°-os szögben meghajlítva. A lemezek vastagsága 0,25 cm. A hosszabbik darab is görbült. {VIII. tábla 6—8.) 18
