Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz. III.

A IX. (női) tűtartós sírból egyetlen vaslemezt men tettek meg: lemezpánt töredéke (68.30.28.) : h. 5,8 cm, sz. 3,9 cm. (VIII. tábla 9.) IA meginduló rendszeres ásatás munkáiba — Gabler Dénes jóvoltából — már az első évben bekapcsolódhattam (1—9. sírok), később a feltárás irányítását is átvettem. A továbbiakban tehát már saját ásatási megfigyeléseimet közölhetem. Megfigyeléseink az ásatás előrehaladtával lettek pontosabbak. Ennek megfelelően az észlelt koporsók száma is növekvő tendenciát mutat. Adataink: 1. sír. A kavicsbányászás során érte bolygatás, a csontok nagy része azonban eredeti helyzetében feküdt. Koporsó nyomát ugyan nem észleltük, feltűnt azonban, hogy a koponya erősen hátracsúszott, a koponya tetőn állt, a mandibula viszont éppen ellentétes irányba mozdult el. Elmozdultak a kézfej csontjai is. A sírban öweretes férfi nyugodott. Mélysége: 145 cm. 2. sír: Láb felőli (D-i) végét lebányászták. A koponya enyhén jobbra fordult, a mandibula „leesett". A sírgödör enyhén teknő alakú, É-on (a bolygatatlan fej felőli részen) „leereszkedik". Az ásatási napló bejegyzése nyilvánvalóan a még fel nem ismert lemélyítésre vonatkozik. Sírmélység: 160 cm. 3. sír. A hatalmas sírgödörben négy halott feküdt. Sírmélység: 186 cm. „A": öweretes férfi, íjjal, nyílhegyekkel és fokossal. „B": nő, orsókarikával, „C": neme megállapíthatatlan, „D": gyermek, h. 130 cm. A sírgödör alja egyenetlen, teknő alakú, közép felé lejt (a koponyák magasabban fekszenek a lábszárcsontoknál, kivéve a legszélső — „A" jelzésű — vázat, ennek láb felőli része a gödör fenekének egyik legmagasabb pontja). Mind a négy váz külön koporsóban feküdt. A napló szerint: (az „A"-nak és ,,B"-nek) „valószínűleg koporsója volt, melynek nyomait egy sötét színű, finom, szinte lisztszerű földréteg mutatja, mely a csontok felett és alatt is (megtalálható. E réteg csaknem oválisán veszi körbe a vázat." Másnap, a felszedéskor már egyértelműen fogalmaztunk: „Valamennyi koporsóban volt eltemetve — ezeknek széle jól kirajzolódott a gödörben. Belsejükben a föl porhanyós volt." Végül a „D" váz feltárásáról: „Vastagon keretezte a vázat egy elszíneződés, mely kis koporsó maradványaként értékelhető." Mivel az „A" váz (ill. koporsója) szorosan a K-i gödörfal mellé került, a többiek sorban és szintén szorosan csatlakoztak hozzá, és a „D" váztól Ny-ra még elég sok hely maradt, feltételezhetjük, hogy a koporsók elhelyezését végzők egyre Ny-abbra hátráltak, és oldalról helyezték a koporsókat egymás mellé. Ezért kellett nagyobb sírgödröt ásni. A koporsók pusztulása, bedőlése okozhatta a megfigyelt elmozdulásokat; Az „A" váz jobb felkarján belül, a bordák és a felkarcsontok között 4 nyílhegy került elő, közel egymáshoz. Eredetileg kötegben (tegezben?) lehettek. A vesszők hamarabb elkorhadtak, mint a koporsó deszkái, annak beszakadásakor a nyílhegyek különböző irányba mozdultak el. A 8. sz. hegyével ferdén a kar felé, tüskéjével a lapockacsonton feküdt, a 9. erre merőlegesen, lejjebb, csúcsa a bordáknál, tüskéje a karcsont alatt volt. A 10. sz. a jobb felkarral párhuzamosan feküdt, hegyével a lábak felé (tehát úgy, mint a 8. sz.). A 15. hasonló helyzetben, a 8. és 9. sz. között került elő. Az „A" koponyájának jobb oldalán az agyagedényt eldőlve találtuk, szájával a váll irányába fordulva. A „B" váz összenyomódott-összetört koponyája a vázra merőlegesen, Ny felé fordult. Mellette félig fekvő edény, a koponya irányába dőlve. A „C" mandibulája eredeti helyén maradt, a váz tengelyében, koponyája azonban elmozdult, Ny felé legurult. 19