Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Éry K.: Skelettenfunde von landnehmenden Ungarn aus Szakony - Éry K.: Data about skeletal finds of Hungarian conquerors from Szakony

jelentősebb fejlődésre becsült kisipari üzemeknek, műhelyeknek gépeket adtak ki ingyenes használatra. Tízévi eredményes üzemelés esetén végleg a használó tulajdonába ment a kapott gép. Ez kiterjedt minden iparcsoporton belül a kisiparosokra, szövetkezetekre, ipartársulatokra és egyesületekre, alkalmi csoportokra és ipariskolákra. Az 1899—1906 közötti időben összesen 516-an részesültek gépadományozásban, de időközben 41-től vissza is vették, mivel nem folyamatosan használták a gépeket. Az 1907-es esztendőben már 800 kisiparos részesült gépsegélyben. A textilipar részesedése csak 71 fő, ezen belül a festőiparé mindösszesen 12 fő.

2 A kékfestők közül is többen a szerencsések közé tartoztak, bár csak hézagos adatokkal rendelkezünk erre vonatkozóan. Az enyingi Húsvét mester jól emlékezik rá, hogy 1916-ban Kaposvárott a Fazekas-cégnél, ahol 12 kupával, Perrotine-géppel, keményítő- és csavarogéppel dolgoztak, ő szedte le a gépekről a rézcímkéket a tíz év letelte után. Innen Pápára került, ahol a Kluge-üzemben is gépsegélyből kapott új tarkázógépről szerzett tudomást. A gépsegély hatását az 1907-es emlékirat a következőkben foglalja össze: „A gépadományozások által a kisiparosok versenyképessé lettek, jobb árut olcsóbban tudnak előállítani, egyes kisiparosok, kik a gépek használata nélkül, a gyáripari verseny következtében tönkrementek volna, iparukat szépen fellendítették s termelésüket minőségileg megjavították, mennyiségileg megsokszorozták. Sok kisiparos a gépadományozás következtében olyan kedvező anyagi helyzetbe jutott, hogy újabb gépeket szerzett be, műhelyét megnagyobbította, saját házába tette át telepét, üzemét motoros erőre rendezte be, sőt a kisipar köréből a gyáripar körébe emelkedett."

3 Kétségtelen tény, hogy erre az időre esik egy sor kékfestő műhely korszerűsítése, gépesítése, amelyek azután a korábbi 50—60 kilométeres vásári körzetüket túllépő kapcsolatokat építettek ki Horvátország vagy éppen a Felvidék, Erdély irányába. Vásári alkalmaik szaporodása mellett a viszonteladó rőfösüzletek tucatjainak szállítottak rendszeresen. Ilyen üzemek voltak pl. gyöngyösi Kovács Gyuláé, a zalaegerszegi Schütz testvéreké, a keszthelyi Raffenspergeré, a kaposvári Fazekasé, a szigetvári Kardosé, a pápai Klugeé, a csornai Fraszté stb. Jó részük gőzgépet állított be, majd villanyerőre állt át. Valamennyien respektálták azonban az óbudai Goldbergert, a schwechati és fehérvári Felmayert. E középüzemek versenyével szemben a kisebbek éppen a Goldberger- és Felmayer-gyárak viszonteladóiként vegetáltak. 3. A két világháború között tönkrement vagy nagyüzemi végy tisztításra átállt középüzemek gépi berendezései kisebb műhelyekbe kerültek. A folyamat a második világháború után gyorsult, a megszűnt műhelyek Perrotine-gépei szintén gazdát cseréltek. Ezek megszerzése csak kismértékben szolgálta a termelés növelését, inkább a gyorsan növekvő szakemberhiányt volt hivatott pótolni. Segédek alkalmazása az 1950-es évek végére szinte teljesen megszűnt. Az anyaghiány fokozatos csökkenése, majd a magánkisipar támogatása kedvezett a gépi „korszerűsítésnek". A még működő 16—18 műhelynek kétharmada gépmintázást végez. Tulajdonképpen az a nagy ellentmondás áll fenn, hogy 50— 60 éves gépekkel zajlott le a harmadik hullámban a gépesítés, új gépek beállítására lényegében nem került sor. 4. A nagy textilgyárak hengernyomó gépei a hazai gyárakban is általánosan használtakká váltak századunkban, előnye nem volt kérdéses a kisiparosok előtt sem, sőt éppen saját bőrükön érezhették termelékeny voltát. A kisebb üzemek léptéküknek megfelelő hengernyomó gép előállítását kezdeményezték. A pécsi Sophiane gépgyár elkészítette a gép öntöttvas vázát, vas- és gumi187