Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Gömöri J.: Jelentés a nyugat-magyarországi vasvidék Győr-Sopron megyei lelőhelyeinek kutatásáról I.
A Harkov környéki kohóleletek és a Kárpát-medence szóban forgó kohói között közvetítő láncszemet képezhetne a kárpát-ukrajnai Djakovo VIII— IX. sz.-i vasműves centruma. A Nagyszöllős (Vinogradov) körzetében feltárt 99 kohó magas felépítésű volt, zömmel a mélyített tüzelőterű, alul 40—60 cm átmérőjű típusba tartoznak, de találtak köztük néhány munkagödörrel ellátott kohót 158 is. A fenti áttekintésből kitűnik, hogy tarjánpusztai és nemeskéri kohóink korántsem állnak egyedül Közép- és Kelet-Európában. Bár pontos analógiájukat még nem ismerjük, hasonló felépítésű kohók inkább keletre, a szláv törzsek és délebbi bolgár-alán szomszédaik területén találhatók. így kohóink eredete szempontjából elsősorban ezeket a területeket és a provinciális római hagyományokat kell figyelembe venni. Ezek a hagyományok már a dél-oroszországi területeken befolyásolhatták a később Pannoniába költözött népcsoportok vaskohászait, de Pannoniában is érhették ilyen hatások az ide beköltözött avarokat és magyarokat. Nováki Gy. joggal állapította meg idézett művében, hogy a földbe mélyeszteti kohók mellett más felépítésű kohókra is számíthatunk a hazai emlékanyagban. Elő is kerültek ezek a magas felépítésű kohók. Hozzáfűzhetjük, hogy még ezen túlmenően további kohótípusok feltűnésére számíthatunk, hiszen Burgenlandban, a volt provinciában, mint említettük, a Barbaricumra jellemző mélyített aljú, szabadon álló kohó is előkerült. A kutatás mostani állása szerint úgy tűnik, hogy a szabadon álló kohókat (nemeskéri típus) a honfoglalást megelőző évszázadokban használták Pannoniában az avar fennhatóság alatt dolgozó (avar vagy szláv) mesterek, illetve a IX. sz.-ban a frank—bajor fennhatóságú avar vazallus állam területén „inter Sabariam et Carnuntum" tűnnek fel ezek a kohók. Az Árpád-korban imolai és vasvári típusú kohók voltak használatban. Egyelőre nem ismert ebből a korból a szabadon álló kohótípus. Ezt a képet további ásatásainknak kell hitelesítenie vagy módosítania. Kéziratom lezárása után kaptam kézhez J. I. Szuncsugasev értékes könyvét, 159 amely a túvai (1945-ig Mongólia, azóta SZU tuvai autonóm terület) ősi fémkohászatemlékeivel foglalkozik. A vaskohászatról írott részben több vaskohót ismertet arról a területről, amely beletartozott az avar (zsuan-zsuan) őshazába. A korai avarok kiváló vastárgyai, valamint a kínai források utalásai a zsuan-zsuanok és az utódaik, a türkök fejlett vasművességére, önmagukban is a korai avarok önálló vaskohászatára utalnak. A Baj-Szjut körzetében feltárt vaskohók az időszámításunk kezdete előtti V— III. évszázadokból származnak, 700—800 évvel korábbiak, 160 tehát a nagy avar népvándorlás kezdeténél. A kohók méretei, valamint az agyag fújtatócsövek méretei és formái megegyeznek az itt közölt kohászattörténeti leleteink adataival. Ugyanakkor a kohók és munkagödrök formái gyakran egyező méreteik ellenére eltérőek. Nem ismertek e Jenyiszej környéki leletek között a mellfalazatok sem. A Kárpát-medencében ismert kohók közül inkább az Árpád-kori kelet-magyarországi típus műhelyeivel mutatnak rokonságot a tuvai vasolvasztó műhelyek. A kohók ott is a műhelygödör oldalába voltak vágva, egy műhelyben 1—2 kohó található. A térbeli és időbeli távolság nagysága óvatos következtetésre int bizonyos hasonlóságok ellenére, ezért csak annyit mondhatunk, hogy hazai avar kori kohóink, a szabadon álló, salakcsapoló nyílással rendelkező agyagkohók előzményeit az avar őshaza egyik részéről közölt kohászati emlékanyagban közvetlenül nem fedezhetjük fel. Gömöri János 149
